Dimenzió #10

Álmodozók - Irodalmi antológia

(irodalom)

                        ''CSAKUGYAN VÁLTOZNAK AZ IDŐK?

   -  Jaj,  Zsófikám,  még  nem  is meséltem neked, a múlt héten időutazáson
voltunk,  ugyan,  csak száz évre előre, ide 2286-ba, az IDŐTOURS-szal, ez az
"Ismerje  meg  unokáit"  program,  igazán  ajánlom neked is, hát persze, itt
Pesten  voltunk,  ez  a  legegyszerűbb,  ugye,  egy utazásért én nem tanulok
idegen  nyelveket,  te, hogy milyen szép lett ez a Pest, csupa furcsa, magas
épület,  köztük  a  személyforgalom  kis  függőhídjai, mint a kőcsipke, csak
elektrokocsik  járnak  a  belvárosban,  minden  más  a  föld alatt, képzeld,
beépítették  a  Városligetet  is,  hát  nem süketség, kell az a kis zöld, de
csináltak  mégis  valamit  a levegővel, mert sokkal jobb lett, mint most, á,
nem  tudom,  hogyan csinálták, az idegenvezető kislány próbált ugyan valamit
magyarázni,  hogy  új  épületek,  meg nevezetességek, de mi megmondtuk, hogy
vigyen szépen az áruházakhoz, erre teljesen megsértődött, közölte, hogy pont
négy  órakor  legyünk  a  transzfer-állomáson,  mert aki ittmarad, azt úgyis
visszatoloncolják,  azt mondják, tényleg nagyon szigorúak ilyen szempontból,
meg  azt  is  mondta  az  idegenvezetőnk, hogy fölösleges a vásárlás, úgysem
fogják  átengedni  velünk  a  holmit,  á, dehogynem, csak cikizett a lelkem,
mindenki  el  tud  hozni  valamit,  hát eldugdossuk ide-oda, én igazából egy
Jeromos  típusú  háztartási  robotot  szerettem  volna,  istenem,  mos, főz,
takarít,  vasal,  és  közben  úgy  néz  ki, mint egy angol lord komornyikja,
ilyenről  álmodik  minden  asszony  holdvilágos  éjszakákon,  csak  a lányok
álmodnak  királyfiról,  meg paripáról, mert ők még nem ismerik az életet, de
egy  Jeromost  ugyan  hová  tudnék  eldugni,  azt  mondják,  úgy is be lehet
programozni,  hogy a határon embernek nézik, és áteresztik, hát ez nekem nem
megy,  nem  is  tudom  beprogramozni,  de  ha  tudnám is, honnan vegyek neki
útlevelet,  létszámfeletti lesz, hát hogyne, azért hoztam valamit, ezt a kis
manikűr-gépet,  ide  kell  betölteni  a  körömlakkot,  ide a lemosót, itt az
ollója,  ide  kell  berakni  az  ujjaidat,  egyszerre  mind az ötöt, hogyne,
kipróbálhatod,  várj,  elindítom  előbb a fertőtlenítő programot, most mondd
meg,  miért  nem gyártanak nálunk is ilyesmiket, így aztán természetes, hogy
csempészik a nép, dehogy, egészen könnyű volt áthozni, egyszerűen beletettem
a nagykabátom zsebébe, látod, milyen kicsi, de nem is nagyon vizsgálgatták a
holminkat,  turkált kicsit a vámos a táskámban, de mit láthatott ott, hacsak
a  csipkés  kis  hálóingem  nem érdekelte, egy csokit beraktam alibinek, azt
úgysem  hitte  volna  el, hogy végképp semmit sem hozok, igen, persze, én is
hallottam,  hogy  a  múltba  is  vissza lehet menni, ez a "Boldog békeidők",
ugye,  te,  ez  engem  nem  érdekel, piszok, lovasfogat, primitívség, és mit
lehet  ott  venni,  a Zsuzsa mesélte, hogy a századfordulón járt, hozott egy
kis réz falikart, igazán csinos, de nem, ez nekem túl régimódi, milyen lehet
ott a szálló, nem, a másik út sokkal sikkesebb, egész Pest most odajár...


                                 Maruzs Éva
                                (Salgótarján)
Google
 
Web iqdepo.hu
    © Copyright 1996-2024
    iqdepo / intelligence quotient designing power - digitális kultúrmisszió 1996 óta
    All rights reserved. Minden jog fenntartva.