Dimenzió #02

Világ(egyetem)

(csillagászat)

Legnépszerűbb számunk

[#24] Kapcsolat - kezdő és gyakorló szeretőknek -


Legnépszerűbb cikkünk

[#24] Szerelmes versek

   ▄─┐     ▀ ▄ ▄          ▀Ý            ┐ ▄ ▀     ▄         ▀ ┐
   █   ▄─┐ ▄ █ █ ┌─▄ ┌─▄ ┌─▄ ▄─┐ ▄─┐    │ │ ▄ ▄─┐ █ ▄─┐ ─▄─ ▄ │ ▄ ▄─┐ ┬─▄
   █   ▀─┐ █ █ █ ┌─█ │ █ ┌─█ ▀─┐ ┌─┘    █─┤ █ ▀─┐ █ █─┘  ║  █ █─┤ █ │ │ █
   ▀─┘ ▀─┘ ▀ ▀ ▀ └─▀ └─█ └─▀ ▀─┘ └─▀    ▀ └ ▀ ▀─┘ ▀ ▀─┘ ─▀─ ▀ ▀ └ ▀─┘ ┴ ▀
                      ─▀

                   a szövegekben található 68 kifejezéshez
                   ***************************************
  
A kislexikonban található kifejezések mutatója:

                   KÓD: 001   Aldebo;
                   KÓD: 002   Árapály-jelenség;
                   KÓD: 003   Aszteroida;
                   KÓD: 004   Asztrofizika;
                   KÓD: 005   Asztrolábium;
                   KÓD: 006   Atmoszféra; 
                   KÓD: 007   Binokulár; 
                   KÓD: 008   Challenger-űrrepülőgép;
                   KÓD: 009   Cirkumpolaritás;
                   KÓD: 010   Csillagászati egység;
                   KÓD: 011   Deklináció;
                   KÓD: 012   DNS, Dezoxiribonukleinsav;
                   KÓD: 013   Doppler-effektus;
                   KÓD: 014   Ekliptika;
                   KÓD: 015   Elongáció;
                   KÓD: 016   Evolúció;
                   KÓD: 017   Excentricitás;
                   KÓD: 018   Expozíció;
                   KÓD: 019   Fényév;
                   KÓD: 020   Fogyatkozás;
                   KÓD: 021   Fotometria;
                   KÓD: 022   Gamma-sugarak;
                   KÓD: 023   Gnómon;
                   KÓD: 024   Gömbhalmaz;
                   KÓD: 025   Gravitáció, általános tömegvonzás;
                   KÓD: 026   Hubble-törvény;
                   KÓD: 027   Infravörös csillagászat;
                   KÓD: 028   Interferencia;
                   KÓD: 029   Interferométer;
                   KÓD: 030   Ionoszféra;
                   KÓD: 031   Jákob botja;
                   KÓD: 032   Konjunkció;
                   KÓD: 033   Kozmikus sugárzás;
                   KÓD: 034   Kozmogónia;
                   KÓD: 035   Kozmológia;
                   KÓD: 036   Kvadráns;
                   KÓD: 037   Leonidák; 
                   KÓD: 038   Lunar orbiter;
                   KÓD: 039   Magellán-felhők;
                   KÓD: 040   Magnetoszféra;
                   KÓD: 041   Magnitúdó, fényesség;
                   KÓD: 042   Meridián;
                   KÓD: 043   Mutáció;
                   KÓD: 044   Napfáklya;
                   KÓD: 045   Napfolt;
                   KÓD: 046   Napszél;
                   KÓD: 047   Oort-felhő;
                   KÓD: 048   Oppozíció;
                   KÓD: 049   Paradoxon;
                   KÓD: 050   Perihélium;
                   KÓD: 051   Phaeton;
                   KÓD: 052   Planetáris köd;
                   KÓD: 053   Precesszió;
                   KÓD: 054   Rádiótávcső;
                   KÓD: 055   Reflektor;
                   KÓD: 056   Refraktor;
                   KÓD: 057   Sarkcsillag;
                   KÓD: 058   Szextáns;
                   KÓD: 059   Szupernóva;
                   KÓD: 060   Szürkület; 
                   KÓD: 061   Tejútrendszer, galaxis;
                   KÓD: 062   Topográfia;
                   KÓD: 063   Triton;
                   KÓD: 064   UFO;
                   KÓD: 065   Űrszonda;
                   KÓD: 066   Üstökös;
                   KÓD: 067   UT;
                   KÓD: 068   Vöröseltolódás;

A kifejezések előtt álló KÓDok a keresésben nyújtanak segítséget. Önnek csak
az  a  teendője,  hogy  a  keresett  kifejezés   KÓDját  az  "F"  paranccsal
megkerestesse!



Kifejezés magyarázatok:

KÓD: 001
ALDEBO [latin]  Saját  fénnyel  nem  rendelkező  testnek az  az adata, amely 
  megmutatja, hogy a test a rá eső fényből mennyit ver vissza. A fehér papír
  aldebója pl. 0,7; a Földé 0,36; a Holdé csak 0,07, ami a korom aldebójának
  felel meg.Az aldebő a test felületének minőségétől függ.

KÓD: 002
ÁRAPÁLY-JELENSÉG    Egymáshoz    közeli    égitestek    gravitációs   mezője 
  mindkettejükön alakváltozást hoz létre, ez az árapály-jelenség.  Ez persze
  csak  ritkán  feltűnő.  Pl. a   Földön a  tengerek felszínének súllyedését 
  (apály) és emelkedését  (dagály) a Hold és kisebb mértékben a  Nap vonzása 
  okozza. A tenger a Hold felőli és az  átellenes oldalon "kidudorodik", s a 
  dagálypúp  a  Föld forgása  miatt körbehalad. A dagály magassága különböző 
  aszerint,  hogy   hol   mérjük,  de   van,  ahol  5-10 m-t   is  elér.  Az 
  árapály-jelenség  másik látványos megnyilvánulása a Jupiter egyik holdján, 
  az Io-n tapasztalható aktív vulkánosság.

KÓD: 003
ASZTEROIDA [görög], KISBOLYGÓ  A Naprendszerben  a  9 nagybolygón kívül  még 
  mintegy  100.000   kisbolygó   kering.   (Idegen   szóval  planetoidáknak, 
  aszteroidáknak is  nevezik őket.)  Az első kisbolygót 1801-ben fedezte föl 
  Piazzi  itáliai  csillagász.  Ma  már  több  mint  négyezret találhatunk a 
  kisbolygó-katalógusban.  (A  kisbolygó  akkor  kap  számot  és  nevet,  ha 
  kiszámították  pályáját,  és  ez  alapján később meg is találták.) Méretük 
  általában 1 és  100 km  között van, túlnyomó többségük a Mars és a Jupiter 
  között kering. Vannak  különleges  pályájú  kisbolygók is (pl. Eros, Amor, 
  Icarus). A Trójai kisbolygók  a  Jupiter pályáján (előtte és utána 60º-al) 
  keringenek.  A   magyar   Kulin György  sok  kisbolygót  fedezett  föl.  A 
  Nemzetközi  Csillagászati  Unió  néhány  magyar   kisbolygóelnevezést   is 
  elfogadott (pl. Róka, Konkolya, Szalonta) A  kisbolygóövezetben (a Mars és 
  a Jupiter között) olyanok a viszonyok, hogy két  kisbolygó összeütközéskor
  nem tapad össze, hanem inkább  széttörik. Ezért a  kisbolygók  nem  állnak 
  össze egyetlen nagybolygóvá.

KÓD: 004
ASZTROFIZIKA [görög]  Az  égitestek  fizikai   tulajdonságaival   foglalkozó 
  tudományág.

KÓD: 005
ASZTROLÁBIUM [görög]  A   bolygók   pályájának   és   pillanatnyi   helyének 
  meghatározására szolgáló, ma már elavult műszer.

KÓD: 006
ATMOSZFÉRA [görög-latin]   Légkör;  valamely  égitest,  elsősorban  a   Föld
  levegőburkolata.

KÓD: 007
BINOKULÁR [latin]  A két szem számára két  külön  csőből  álló  távcső  vagy 
  mikroszkóp.

KÓD: 008
CHALLENGER ŰRREPÜLŐGÉP  1986. január 28-án katasztrófa súlytotta az amerikai
  űrrepülőgép-programot és a hozzá kapcsolódó Spacelab-kísérleteket.  Amikor
  közvetlenül a  Challenger  űrrepülőgép  startja  után az üzemanyagtartájok 
  felrobbantak, az utasfülke, fedélzetén a hét űrhajóssal,  kirepült  az égő 
  roncsok közül. Mivel a Challenger  nem  rendelkezett a veszélyhelyzetekben 
  felhasználható mentőszerkezettel, az űrrepülőgép  lezuhant, és  valamennyi 
  utasa  életét  vesztette. A  katasztrófa  oka  az  volt,  hogy  a  szilárd 
  tüzelőanyagú indító segédrakéta műanyag tömítőgyűrűje a  reggeli  hidegben
  összezsugorodott, nem zárt tökéletesen, és a kicsapó láng felrobbantotta a
  fő rakétahajtóművet. A katasztrófa közel 2 évre  visszavetette az amerikai 
  űrrepülő-kísérleteket.

KÓD: 009
CIRKUMPOLARITÁS [latin]  A  Föld forgása miatt az éggömböt  a  rajta  látszó 
  égitestekkel együtt naponta körbefordulni látjuk.  A  Föld  forgástengelye 
  tűzi ki az égi pólusokat, ezek a napi  forgás  során  helyben  maradnak. A 
  pólus közelébe eső égitestek teljes napi ívüket a láthatár  felett  teszik
  meg, nem nyugszanak le. Ez  a  cirkumpolaritás jelensége. Azok a csillagok 
  cirkumpolárisak,   amelyeknek   deklinációját   a   megfigyelő   földrajzi 
  szélességéhez  adva  90º-nál nagyobb szöget kapunk (ha az északi félgömbön
  vagyunk).

KÓD: 010
CSILLAGÁSZATI EGYSÉG (CsE, AU, AE)   A  Föld  közepes  távolsága  a  Naptól,
  közelítőleg 149,6 millió km. A Föld tehát 1 CsE-re van  a  Naptól. A CsE-t 
  csak a Naprendszeren belül érdemes használni, hiszen már a  Plútó  is 39,5 
  CsE-re kering a Naptól, s a legközelebbi csillag 4,25 fényévnyire van.  Ez
  CsE-ben kifejezve nagy szám lenne, hiszen 1 fényév kb. 63.242 CsE.

KÓD: 011
DEKLINÁCIÓ [latin]   Az  éggömb  egy pontjának az égi egyenlítőtől való mért 
  szögtávolsága.

KÓD: 012
DNS, DEZOXIRIBONUKLEINSAV   A  sejtmagnak, ezen belül a kromoszómáknak egyik
  legfontosabb,  a  fehérjeszintézist  irányító  és  az  öröklődésben  döntő 
  szerepet játszó anyaga.

KÓD: 013
DOPPLER-EFFEKTUS   Hétköznapi  tapasztalat szerint a közeledő sziréna hangja
  nemcsak erősebb, hanem magasabb is lesz; távolodóban pedig  ahogy  halkul,
  mélyül  is.   Ez   a   Doppler-effektus   egyik  megnyilvánulása.  Doppler 
  (1803-1853) 1842-ben elméletileg kimutatta, hogy  a  jelenség fényhullámok 
  esetében  is   fellép.   1845-ben   kísérletileg   is  igazolták,  hogy  a 
  megfigyelőtől   távolodó  fényforrás  színe  a  színkép  vörös,  a  feléje 
  közeledőé  pedig  a  kék  része  felé tolódik el. A Doppler-effektus teszi 
  lehetővé  kozmikus   objektumok  látóirányba  eső  sebesség-összetevőjének 
  meghatározását.

KÓD: 014
EKLIPTIKA [görög]    Nappálya;  az éggömbből  a  Föld  Napkörüli  pályájának 
  síkjával kivágott főkör, amelynek mentén a Nap  évi  látszólagos  mozgását 
  végzi.

KÓD: 015
ELONGÁCIÓ [latin]   Az  a  szög,  amit  a  megfigyelőtől  a  Naphoz  és  egy
  (naprendszerbeli) égitesthez húzott két félegyenes bezár. Leggyakrabban  a 
  belső bolygók (Merkúr és Vénusz) elongációjáról beszélünk,  mivel  ezek  a
  Földnél közelebb vannak a Naphoz,  így elongációjuk nem lehet akármekkora:
  nem távolodhatnak el tetszőleges  mértékben  a  Nap  irányától, hanem csak
  bizonyos  szögtávolságig.  Néha  helytelenül   azt  a   helyzetet  nevezik 
  elongációnak, amikor a bolygó épp a lehető legtávolabb látszik a Naptól.

KÓD: 016
EVOLÚCIÓ [latin]   A magasabb  rendű szervezeteknek az alacsonyabbakból való
  kifejlődése, fokozatos átalakulása.

KÓD: 017
EXCENTRICITÁS [latin]    Ellipszis vagy  hiperbola esetében a középpont és a
  gyújtópont  (fókusz)  távolságát  lineáris  excentricitásnak  nevezzük.  A
  lineáris  excentricitás  és  az  ellipszis  fél nagytengelyének  aránya  a 
  numerikus excentricitás.

KÓD: 018
EXPOZÍCIÓ [latin]    Fényérzékeny  anyag  megvilágítása. Az expozíciós idő a
  fényérzékeny anyag (pl. fényképfilm) megvilágításának időtartamát jelenti.

KÓD: 019
FÉNYÉV    Kozmikus  távolságok  kifejezésére  használt  mértékegység:  az  a 
  távolság, amit a fény (és a többi elektromágneses hullám) egy  tropikus év
  alatt légüres térben befut. Eg fényév  mintegy 9460 millió km = 0,3 parsec
  = 63.242 csillagászati egység. A hozzánk  legközelebbi  csillag, a Proxima 
  Centauri kb. 4,25 fényévre, az Androméda-köd pedig kb. 2,7 millió fényévre
  van tőlünk.

KÓD: 020
FOGYATKOZÁS   Akkor lép fel, ha egy égitest árnyékot vet egy másikra. Ha pl.
  a Föld árnyéka a Holdra esik, akkor holdfogyatkozás van; ha a Hold árnyéka
  esik  a  Földre,  azaz  a  Földről  nézve  a  Hold eltakarja a Napot, ez a 
  napfogyatkozás. Ha a Hold egészen  a  Föld  árnyékába  jut,  akkor  teljes 
  holdfogyatkozásról  beszélünk;  ha  a Hold az egész napkorongot eltakarja, 
  akkor a napfogyatkozás  teljes.  A  nem  teljes  fogyatkozást részlegesnek 
  mondjuk. Nagy ritkán a Hold úgy is a  Nap  elé  kerülhet,  hogy  körülötte 
  körben  kilátszik  a  Nap széle; ez a gyűrűs napfogyatkozás. Távcsővel más 
  égitestek fogyatkozásai is észlelhetők, pl. a Jupiter holdrendszerében.

KÓD: 021
FOTOMETRIA [görög]    A  csillagászatnak  az  az  ága,  amely  az  égitestek
  fényességének  mérésével  foglalkozik.  Az  alkalmazott   eszköz   szerint 
  beszélhetünk  vizuális,  fotografikus  vagy  fotoelektromos  fotometriáról 
  aszerint, hogy  a  mérést  szemmel, fényképezéssel vagy elektromosan (ill. 
  elektronikusan) működő műszerrel végzik.

KÓD: 022
GAMMA-SUGARAK    Atommagok elektromágneses radioaktív sugárzása.

KÓD: 023
GNÓMON [görög]   Egyszerű  csillagászati műszer, vízszintes lapon függőleges
  rúdból áll.  Árnyékának  megfigyelésével  részletesen  vizsgálható  a  Nap 
  járása. Napórának  is  használható; de  pl.  Eratoszthenész  híres  mérése 
  (meglehetősen pontosan  meghatározta  a  Föld kerületét - tisztában volt a 
  Föld gömb alakjával) is gnómon használatán alapult.

KÓD: 024
GÖMBHALMAZ  Sok ezer, esetleg több százezer csillagból álló halmaz, amelynek
  tagjai egymáshoz olyan közel vannak, hogy a tömegvonzás  nem  engedi  őket 
  szétszóródni.   Idős    csillagokból    áll,    amelyek   feltehetőleg   a 
  Tejútrendszerrel  egyidősek.  Csillagközi anyag gyakorlatilag nincs benne. 
  Távcsőben elmosódó kerek foltnak tűnik. Nagy távcső  megmutatja  a  halmaz 
  egyes csillagait is, legalábbis a halmaz széle felé, ahol a csillagsűrűség
  nem túl nagy. Tejútrendszerünk gömbhalmazai egy óriási  kb.  200 tagú gömb 
  alakú  rendszert  alkotnak  a  Galaxis lapos  spirálja körül. Ez a mintegy
  50.000 parsec átmérőjű gömb a galaktikus halo, amelyben magányos csillagok
  is  találhatók.  A  legnagyobb  távcsövekkel   sikerült   megtalálni   más 
  tejútrendszerek gömbhalmazait is.

KÓD: 025
GRAVITÁCIÓ [latin], ÁLTALÁNOS TÖMEGVONZÁS    Bármely  két  (vagy több)  test 
  között szükségszerűen fellépő vonzóerő. A két test lehet  két  porszem, de 
  lehet akár két csillag is. A  tömegvonzás  nagyságára  vonatkozó  törvényt 
  Newton közölte 1687-ben.  Eszerint  az  (m)  és  (M) tömegű, egymástól (r) 
  távolságban levő pontszerű testek között F = f*((m*M)/rý) erő lép fel. Itt
  f = 6,67*10^-11E Nmý/kgý, az általános tömegvonzás állandója, amit először
  Cavendish mért meg 1797-98-ban, majd 1888-ban Eötvös Loránd határozott meg
  igen  pontosan.  A  gravitáció  okozza  pl.  azt,  hogy  a  testek  a Föld 
  középpontja felé esnek; hogy a Hold a Föld körül, a Föld pedig a Nap körül
  kering; hogy  a  Napot  nem  veti  szét  saját sugárzása. Newton e törvény
  segítségével magyarázta meg és tette pontosabbá a  tapasztalti  úton nyert
  Kepler-törvényeket.

KÓD: 026
HUBBLE-TÖRVÉNY   A méréstechnika fejlődése századunk elejére lehetővé tette,
  hogy    meghatározzák   a    közelebbi   extragalaxisok   távolságát,   és 
  lefényképezzék színképüket. A színképekben a vonalak nem  a  laboratóriumi 
  mérésekből  ismert  helyükön voltak, hanem attól a színkép vörös vége felé
  eltolódva  (vöröseltolódás).  Ezt  a  Doppler-effektussal  magyarázzák:  a 
  galaxisok távolodnak tőlünk. (A magyarázatot ugyan vitatják egyesek,  de a
  legtöbb  kutató  elfogadja,  mert jobb elmélet még nincs a jelenségre.) Az 
  extragalaxisok vöröseltolódása  adta az ötletet az ősrobbanás elméletéhez.
  E. P. Hubble  (1889-1953)  amerikai  csillagász  vette  észre,  hogy minél 
  távolabb van tőlünk egy galaxis, annál  nagyobb  a  vöröseltolódása,  azaz 
  annál  nagyobb  sebességgel  látszik távolodni. A Hubble-törvény szerint a 
  galaxisok távolodási sebessége arányos a távolságukkal.

KÓD: 027
INFRAVÖRÖS CSILLAGÁSZAT Az égitestek elektromágneses sugárzásában mindenféle
  hullámhossz  előfordul.  A  Föld  légköre  ezek  legtöbbjét  elnyeli  vagy 
  visszaveri, így bolygónk  felszínéről a Világmindenség csak a látható fény 
  és  a  rádiósugárzás  tartományában  tanulmányozható.  A  látható  fénynél 
  valamivel nagyobb hullámhosszú infravörösből is csak nagyon kevés jut el a
  Föld felszínére, az is csak bizonyos hullámhosszakon.  A  Föld  légkörének 
  felső részéből vagy a légkörön túlról azonban zavartalanul tanulmányozható
  az égitestek infravörös sugárzása. A legtöbb eredményt az IRAS mesterséges
  hold segítségével érték el. Infravörösben észlelve, az égbolton elsősorban
  az  alacsony  felületi  hőmérsékletű  csillagok,  a  porfelhők és bizonyos 
  típusú extragalaxisok válnak feltűnővé.  Tejútrendszerünk  magja  is  erős 
  infravörös forrás.

KÓD: 028
INTERFERENCIA [latin-angol]   Két hullámmozgásnak, rezgésnek egymást erősítő
  vagy  gyengítő  kölcsönhatása  találkozásukkor.  Rádiózásban:  rádióvételi 
  zavar.

KÓD: 029
INTERFEROMÉTER [latin-görög]  Fényinterferencia létrehozására és észlelésére
  szolgáló optikai mérőeszköz.

KÓD: 030
IONOSZFÉRA [görög]    A  légkörnek  kb. 80 km  magasságban  kezdődő,  erősen 
  ionizálódott rétege.

KÓD: 031
JÁKOB BOTJA   Szögmérésre használt mára már elavult műszer.

KÓD: 032
KONJUNKCIÓ [latin] Együttállás; az a helyzet, amelyben két égitest a pályája
  szerint lehetséges legkisebb távolságra van egymástól.

KÓD: 033
KOZMIKUS SUGÁRZÁS A Földre minden irányból egyforma erősségel érkezik az ún.
  kozmikus sugárzás. Alkotóelemei elsősorban  atommagok:  90% H,  9% He,  és
  csak 1% nehezebb elemek  magja.  E  részecskék  a  fénysebességhez  közeli 
  sebességgel érkeznek,  energiájuk  10^9+E  és  10^20+E  eV  között  van. A 
  kozmikus sugárzás eredete nem  teljesen  tisztázott,  de  valószínű,  hogy 
  szupernova-robbanások   alkalmával  keletkezik.  Az  igen  nagy  energiájú 
  kozmikus részecskék a Föld légkörének  anyagával kölcsönhatásba lépve, ún. 
  kozmikus  záporokat  váltanak  ki. A  Föld  mágneses  terében  a  kozmikus 
  sugárzás  töltött  részecskéinek legtöbbje fennakad, így ez a mágneses tér 
  megvéd minket  a kozmikus sugárzás betegségeket is okozó, káros hatásától. 
  Ha a Föld  mágneses  tere eltűnne (egyesek szerint ez negyvenezer évenként 
  bekövetkezik), akkor a jelenleginél  sokkal  több születési rendellenesség 
  (mutáció) fordulna elő.

KÓD: 034
KOZMOGÓNIA [görög-latin]    Az  égitestek  keletkezésével  és   fejlődésével
  foglalkozó tudományág.

KÓD: 035
KOZMOLÓGIA [görög]    A világmindenséggel mint összefüggő egységes egésszel,
  tér- és időbeli szerkezetével foglalkozó tudomány.

KÓD: 036
KVADRÁNS [latin]   A  csillagok  magasságának  és ezzel hely meghatározására
  használt   elavult  szögmérő  műszer.  Jelentése  még:  negyedkör,  délkör 
  negyedrésze.

KÓD: 037
LEONIDÁK   Meteorraj  elnevezése,  melyek  évről  évre általában novemberben
  tűnnek fel az Oroszlán (Leo) csillagkép felől.

KÓD: 038
LUNAR ORBITER [angol]    A Hold körül keringő mesterséges hold.

KÓD: 039
MAGELLÁN-FELHŐK   A  déli  égen  látható két elmosódott, ködös fényfolt; két
  kicsiny, a mi Tejútrendszerünk körül keringő szabálytalan  galaxis. E  két 
  objektumot Magellán vette észre az 1521-22-ben tett, végzetesnek bizonyult
  utazáson.

KÓD: 040
MAGNETOSZFÉRA [görög]   A  Földet  körülvevő, a földi mágneses tér befolyása
  alatt álló (nem gömbszerű) térrész. Pajzsként  védi  a  Földet  a  napszél 
  közvetlen becsapódásától.

KÓD: 041
MAGNITÚDÓ, FÉNYESSÉG A csillagászati objektumok fényességének mértékegysége.
  A csillagok,  mint  tudjuk,  különböző fényesek. Akad köztük, amelyet néha
  fényes  nappal  is  felfedezhetünk,  de  sok olyan is, amely a legsötétebb 
  éjjel  is  épp  csak  megpillantható. Egyszerű  kézi  látcső  segítségével 
  meggyőződhetünk  róla: a legtöbb csillag olyan halvány, hogy szabadszemmel
  egyáltálán  nem  láthatjuk. Egy ókori  csillagász Hipparkhosz, fényességük 
  alapján  6   osztályba   sorolta   a   csillagokat:   a   legfényesebbeket
  elsőrendűnek, a még éppen  észrevehetőket hatodrendűnek nevezte. Ma pontos
  méréssel  állapítjuk  meg  a  csillagok fényességét, Hipparkhosz becslésen 
  alapuló  módszere  rég  elavult. A fényességek értékének pontos megadására
  szolgáló ún.  fényrend- (magnitúdó-)  skálát  azonban  úgy határozták meg, 
  hogy a szabad szemmel látható csillagok esetén megfeleljen a  hipparkhoszi 
  skálának.  Tehát halványabb  csillag fényességét nagyobb szám jellemzi: az
  1 magnitúdós (1 mg-s) csillag fényének intenzitása csak kb. 40%-a a 0 mg-s
  csillagénak. Ha az  égitest  0 mg-nál  fényesebb, akkor a magnitúdó értéke 
  negatív.  Kijelöltek   néhány  csillagot,  amelyeknek  pontos  fényességét 
  megadták (pl. a Vega fényessége 0,1 mg,  a  Göncölszekér  rúdjának  utolsó 
  csillagáé 1,9 mg),  és  a  többi  csillag  fényességét  méréskor   ezekhez 
  viszonyítják.   Ez   az   ún.   látszó   fényesség   nemcsak   a   csillag 
  fényteljesítményétől, hanem az illető csillag távolságától is függ. Hiszen
  egy halvány, de közeli csillag esetleg fényesebbnek látszik, mint egy igen
  fényes,  de  nagyon  távoli.  Hogy  a  távolság   ne   befolyásolhassa   a
  fényességadatokat,  ki  szokták  számítani   az   égitest   ún.   abszolút 
  fényességét, azaz  hogy  milyen  fényes  lenne  a  csillag, ha pontosan 10
  parsecre   (1 parsec = 3,26 fényév = 206.265 CsE = 3,06*10^16+E km)  lenne 
  tőlünk. Az abszolút fényesség  (vagy  abszolút magnitúdó) csak attól függ,
  hogy   a   csillag   mennyi   fényt   sugároz   szét.   A   Nap   abszolút 
  fényessége 4,6 mg.

KÓD: 042
MERIDIÁN [latin]   Képzeljük el az éggömböt és benne a látóhatárt! Állítsunk
  merőlegest az éggömb  középpontjában  a  látóhatár síkjára, ez az éggömbön 
  kijelöli a zenit és a nadír pontot.  Húzzunk  egy  párhuzamost  az  éggömb 
  középpontján át a Föld forgástengelyével  is, ez  az  éggömböt a pólusokon 
  metszi. Az éggömbnek az a főköre, amely áthalad a zeniten, a  nadíron és a 
  pólusokon is, a meridián. A meridián a  látóhatárt  a  látóhatár  dél-  és 
  észak   pontjában   metszi;  síkja  tartalmazza  az  éggömb  középpontját. 
  Délkörnek  is  nevezték, de  ez  az elnevezés összetéveszthető a földrajzi 
  koordináta-rendszerben használt délkörök nevével.

KÓD: 043
MUTÁCIÓ [latin]    Változás.  Valamely   örökletes   tulajdonság  ugrásszerű 
  megváltozását előidéző, a sejtekben végbemenő folyamat.

KÓD: 044
NAPFÁKLYA   A Nap fotoszférájából felfelé nyúló fényes tartomány.  Általában
  csak néhány óráig  létezik,  majd elhalványul, és új fáklyák váltják  fel. 
  Gyakran fordul elő  napfoltok,  napfoltcsoportok  körül,  de  a  foltoktól
  függetlenül is  kialakulhatnak fáklyamezők a napfelszín aktívabb vidékein.

KÓD: 045
NAPFOLT   A  nap  fotoszférájának  az  átlagosnál  kissé  hűvösebb  területe
  (hőmérséklete "mindössze" kb. 4000 K). A fotoszféra  átlagos  területeinél 
  épp alacsonyabb hőmérséklete miatt sötétebb, de  természetesen még  így is 
  erős  a  fénye. Mivel  a  legnagyobb  napfoltok  néha  szabad  szemmel  is 
  észrevehetők, már  az ókorból is maradtak leírások feltűnő napfoltokról. A
  napfoltok ott jönnek  létre,  ahol  a Nap felszínén erős a mágneses tér. A
  granulációs szerkezet  egyik  sötétebb foltocskája nem tűnik el a szokásos
  néhány  perc  alatt, hanem  megmarad, növekszik,  majd esetleg hatalmas, a
  Földnél  jóval  nagyobb  átmérőjű  folttá  nő, amely több hétig is látható 
  lehet.   A   napfoltok   többnyire   nem  egyesével  jelentkeznek,   hanem 
  jellegzetes napfolt  csoportokat  alkotnak. Vidékük igen aktív, közelükben
  sok  napfáklya  és  gyakran  fler (napkitörés) is jelentkezik. A napfoltok
  előfordulásának  gyakorisága   kb. 11  éves  periódussal  erősen  változik
  (napfoltciklus).

KÓD: 046
NAPSZÉL    A Napot mintegy  500 km/s  sebességgel  elhagyó részecskék, főleg
  hidrogén-és  héliumatommagok, valamint  elektronok áramlása. Minthogy ezek
  elektromosan  töltött  részecskék,  mozgásukat  a   mágneses  tér   erősen 
  befolyásolja.  Ezért  a  Napot  főképp  ott  tudják  elhagyni,  ahol a Nap 
  mágneses  tere  nyitott a bolygóközi tér felé: 1970-es években fölfedezett
  ún. koronalyukak  területén,  ahol a napkorona anyaga ritkább és hűvösebb, 
  mint másutt. A napszél  "magával viszi"  a bolygóközi térbe a Nap mágneses
  terét, s ezzel bolygóközi mágneses mezőt tart fenn.

KÓD: 047
OORT-FELHŐ    Elsőként J. H. Oort holland csillagász (1900-?) tételezte fel,
  hogy a  Naprendszer  legkülső  tartományában,  a  Naptól  mintegy  100.000 
  csillagászati  egységre  egy  üstököszóna található, amelyben  milliárdnyi
  üstökösmag kering. Ez az Oort-féle üstökösfelhő. Ha valamilyen külső hatás
  (pl. egy szomszédos  csillag  közelsége)  "megbolygatja"  az  Oort-felhőt, 
  akkor egyes üstökösök megszökhetnek,  mások pedig olyan pályára térhetnek,
  amelyen  a  Nap  közelébe  érve,  a  felmelegedés  következtében gázburkot
  (kómát) bocsátanak ki, melyből csóva is  keletkezhet. Az  üstökös ilyenkor
  válik   igazán   látványossá.   Mivel   feltehető,   hogy   az  Oort-felhő 
  üstökösmagjai  a  Naprendszer  keletkezésének  kezdete  óta  gyakorlatilag
  változatlan állapotban keringenek a Nap körül,  közvetlen  tanulmányozásuk
  a Naprendszer ősanyagának tulajdonságaira deríthet fényt.

KÓD: 048
OPPOZÍCIÓ [latin]   Szembenállás; az a helyzet, amikor két égitest egymással
  180 fokos szöget zár be.

KÓD: 049
PARADOXON [görög]  Látszólagos lehetetlenség, képtelenség, ellentmondás. Két
  vagy  több  olyan  ítélet  viszonya,  amelyek  nem  egyidejűleg,  ill. nem 
  ugyanabban a vonatkozásban, tehát csak látszólagosan zárják ki egymás igaz
  voltát.

KÓD: 050
PERIHÉLIUM [görög-latin] Napközel(pont); egy égitest vagy mesterséges bolygó
  Nap körüli pályájának a Naphoz legközelebb eső pontja.

KÓD: 051
PHAETON [görög] A kisbolygók keletkezésének magyarázatára több elképzelés is
  született. Hosszabb időn át az az elmélet volt  a  legáltalánosabb,  amely
  szerint a kisbolygók egy szétrobbant  (széttört) nagyobb bolygó, a Phaeton
  roncsai.  Ezzel   magyarázható   hasonló  pályájuk,  gyakran  szabálytalan 
  alakjuk. Ez  az  elmélet  azonban  nem  nyert  bizonyítást, sokakat elnéző
  mosolyra késztet.

KÓD: 052
PLANETÁRIS KÖD   Gömbhéj  alakú  csillagközi  gázfelhő,  amely kis távcsőben
  korongnak  látszik, mint  a  bolygók;  innen  a  neve:  planetáris ugyanis 
  bolygószerűt  jelent.  E  ködök  közepén  rendszerint egy  magas  felszíni 
  hőmérsékletű csillag van, ennek sugárzása gerjeszti fénykibocsátásra magát
  a  ködöt.   Jobb   távcsőben   a  planetáris  ködök  gyűrű  alakúak,  néha 
  bonyolultabb szerkezetűnek  látszanak.  A  köd  anyagát minden bizonnyal a
  központi csillag dobta le magáról valamilyen robbanásszerű folyamat során.
  A központi  csillagot,  mivel  magas felszíni hőmérséklete miatt sugárzása 
  főleg  az  ibolyántúli  tartományba  esik,  könnyebb  lefényképezni,  mint
  meglátni. A legismertebb planetáris köd a Lyra  gyűrűs köd. Ma  több  mint
  ezer  planetáris  ködöt  ismerünk;  tejútrendszerbeli  számukat  pedig kb.
  5000-re becsülik.

KÓD: 053
PRECESSZIÓ [latin]    A tavaszpont  eltolódása  az  ekliptikán a Napnak és a 
  Holdnak a Föld forgástengelyére gyakorolt vonzása következtében.

KÓD: 054
RÁDIÓTÁVCSŐ      Nagy    érzékenységű   rádióvevő,   amely   az    égitestek
  rádiósugárzásának  észlelésére   való.   A   legismertebb   rádiótávcsövek 
  tányérantennája  az  optikai  tükörteleszkópok   fénygyűjtő  objektívjéhez 
  hasonló    paraboloid   alakú   fémtükör,   amely   a  rádióhullámokat   a
  dipólantennára  gyűjti  össze. Az antenna  által  felfogott  jeleket aztán
  erősítőbe vezetik és rögzítik. A csillagász  számára  nagyon  fontos, hogy 
  minél  jobb  felbontású  képet  kapjon  az  égitestekről, azok legfinomabb
  részleteit is megkülönböztethesse. A rádiótávcső felbontóképességét mérete
  szabja meg. Minél nagyobb a tányér átmérője, annál  több  részletet  képes
  megkülönböztetni. A rádiótávcsövek  mérete  úgy is növelhető, ha két (vagy 
  több) különálló  tükröt  használunk egyszerre, és az általuk összegyűjtött
  rádiójeleket egyetlen készülékkel értékeljük ki (rádióinterferométer).

KÓD: 055
REFLEKTOR [latin]    Fényt  vagy  más  sugárzást   visszaverő   felület;   a 
  csillagászatban általában a  tükrös  távcsöveket nevezzük így. A reflektor
  lényege egy tükör, amelynek felülete gömb vagy paraboloid. Ezt a felületet
  vékony ezüst- vagy alumíniumréteggel vonják be (foncsorozzák, hogy a ráeső
  fény  jelentős  részét   visszaverje   a   fókuszpontba.   A   Newton-féle
  tükörteleszkóp  esetében  a főtükör  paraboloid  felület; a fény erről egy 
  ferdén  álló  segédtükörre,  majd  innen a távcső  oldalán  lévő  okulárba
  (szemlencsébe)  vetül.  A  Cassegrain-távcsőben   a   paraboloid   főtükör 
  összegyűjtött  fényét  egy  segédtükör  a  főtükör  közepébe  fúrt  lyukba 
  tükrözi,  ahol  az  okulárt  elhelyezték.  A  Schmidt-távcsőben gömbtükröt
  használnak,  és  az  emiatt  keletkező leképzési hibát úgy küszöbölték ki,
  hogy  a  fény  útjába  egy  különlegesen  megmunkált,  hullámos   felületű 
  üveglemezt  helyeznek.  A  legnagyobb   reflektor  (1991)  a   Kaikázusban
  (Zelencsuk) működik, főtükrének átmérője 6. méter.

KÓD: 056
REFRAKTOR [latin]  Lencsés távcső. Lényege az objektív lencse, amely a fényt
  összegyűjti, és az okulárba (vagy valamilyen érzékelőberendezésbe) vetíti.
  A legnagyobb lencsés távcső az 1892-ben készített 102 cm objektív átmérőjű
  refraktor a Yerkes Obszervatóriumban (1991). Mivel nagy tükrös távcsöveket
  könnyebb építeni, mint refraktorokat, az utóbbi évtizedekben csillagászati
  célokra főképpen tükrös távcsöveket (reflektorokat) építettek.

KÓD: 057
SARKCSILLAG (Polaris, Alfa Ursae Minoris)    A  Kis  Göncöl rúdjának  utolsó
  csillaga,   fényessége   mintegy  2  magnitúdó,  de  kissé  változik.  Úgy 
  találhatjuk meg, ha a Göncölszekér hátsó csillagának összekötő  egyenesére
  5-ször felmérjük a két csillag távolságát. Jelenleg nagyjából feléje mutat
  a  Föld  forgástengelye  (a  Sarkcsillag  közelében  van  az égbolt északi 
  pólusa), ezért segítségével megkereshetjük az északi irányt. A  precesszió
  miatt most még közeledik felé az ég északi pólusa, de néhány száz év múlva
  már távolodni fog tőle, hogy kb. 26 ezer év múlva újra visszatérjen hozzá.

KÓD: 058
SZEXTÁNS [latin]  Szögmérő eszköz csillagászati és hajózási helymeghatározás
  céljaira.

KÓD: 059
SZUPERNÓVA [latin]    Ha egy csillag belsejében annyira elfogy az üzemanyag,
  hogy már  nem  tud  tovább  energiát  termelni, akkor  a  csillagot  saját 
  tömegvonzása hírtelen  összehúzza.  Ha  tömege  nagy  volt,  akkor  ez  az 
  összeomlás olyan gyors, hogy  a  csillaganyagban  -  bonyolult atomfizikai
  folyamatok következtében - sokmilliárd fokra emelkedik a  hőmérséklet, s a 
  csillag  felrobban.  Ez  a  szupernovakitörés.  Ekkor a csillag fényessége 
  elérheti egy egész tejútrendszer összfényességét  is. Anyagának nagy része
  1000 km/s-nál  is  nagyobb  (sőt  esetleg  a  fényéhez közeli) sebességgel 
  szétrepül.  Egy  tejútrendszerben  átlagosan  100-200  évente  villan  fel 
  szupernova. Tejútrendszerünkben  legutóbb  1572-ben  észleltek  ilyet.  Az 
  1987. február 24-én  a  Nagy Magellán-felhőben  fellángolt szupernovát már
  modern eszközökkel, elég részletesen sikerült tanulmányozni.

KÓD: 060
SZÜRKÜLET Az az időszak, amikor a Nap már vagy még nincs a látóhatár felett,
  de nincs is teljesen sötét. Ha a Nap a látóhatár alatt van, de 6º-nál  nem
  mélyebben, akkor polgári szürkület van; ekkor  az  égbolt  még  világos, a
  légkörben szóródó napfényből  elég  sok  jut  el  hozzánk. Ha a Nap 6º-12º 
  mélységben van a láthatár alatt, akkor navigációs szürkületről, ha 12º-18º
  mélységben, akkor csillagászati  szürkületről  beszélünk. Ha a Nap 18º-nál 
  mélyebbre került, ami nálunk 2-3 órával napnyugta után  következik be, már
  éjszaka van, ilyenkor az ég teljesen sötét.

KÓD: 061
TEJÚTRENDSZER, GALAXIS [görög]    Néhány  milliárd vagy százmilliárd csillag
  együttese.   Távcsővel   rengeteg   tejútrendszert   láthatunk.  Átmérőjük 
  300-100.000 parsec; alakjuk változatos: vannak egészen szabálytalanok vagy 
  elliptikus   alakúak,   de   a   legtöbb  spirális.  A  spirálok  oldalról 
  olyasfélének  látszanak  mint  egy diszkosz; forgástengelyük felől viszont 
  egy  központi  magból   kiágazó   spirálkarok   rendszerét   mutatják.   A 
  tejútrendszerek  nem  egyenletesen  szétszórva  helyezkednek  el a térben,
  hanem  halmazokat  alkotnak.  (Az  összes  ismert   tejútrendszert  térben 
  ábrázolva érdekes, szivacsszerű szerkezetet kapunk.) A Nap is egy spirális
  tejútrendszer egyik csillaga.

KÓD: 062
TOPOGRÁFIA [görög-latin]    Helyrajz; A Föld vagy más égitest felszínének és
  alakzatainak   felmérésével,   helyi  meghatározásával   és  ábrázolásával 
  foglalkozó tudományág.

KÓD: 063
TRITON    A  Neptunusz  egyik  holdja.  A  legújabb mérések szerint a Triton
  átmérőjét 5800 km-re becsülik. Ha ez igaz, akkor a Triton a Naprendszerünk
  egyik legnagyobb holdja, amely nagyobb a Merkúrnál (A Triton  valószínűleg
  sokkal kisebb sűrűségű, mint a Merkúr, ezért  tömege  is kisebb lehet.). A
  Neptunusz  körüli  pájája  retrográd,  azaz   pályamozgása  a  szokásossal 
  ellentétes irányú.

KÓD: 064
UFO [angol]     Betűszó    angol   eredetije  (Unidentified  Flying  Object) 
  azonosíthatatlan  repülő  tárgyat jelent. Akik nem ismerik az eget, ufónak 
  tarthatnak  fényes  bolygókat,  mesterséges  holdakat, meteorokat stb. Sok 
  megfigyelt   ufó   természete   tisztázatlan  marad,  mert  a  megfigyelők 
  leírásából nem lehet rájönni, mit is  láttak. Akadhat olyan ufó is, aminek
  eredetét mai  ismereteink  alapján  még  nem  lehet  megadni; az ilyeneket 
  érdemes volna kutatni, de nehéz, mert feltűnésük ideje és helye  előre nem
  ismeretes.  Egyesek  szerint  az ufók  idegen égitestről érkező "űrhajók", 
  mások viszont tagadják ezt.

KÓD: 065
ŰRSZONDA Olyan mesterséges égitest, amely automatikusan vagy távirányítással
  működik.  Űrszondák  végezték  a   Vénusz  (Venyera,  Mariner),  a  Merkúr 
  (Mariner), a  Mars (Mariner, Viking, Marsz),  a Jupiter (Pioneer, Voyager,
  Galileo),  a  Szaturnusz  (Pioneer, Voyager),  az Uránusz  (Voyager), és a
  Neptunusz (Voyager) bolygók felderítését is. A Hold  kutatásban  az  orosz
  Luna és Zond, az amerikai Ranger és Surveyor űrszonda-sorozatok játszották
  a főszerepet. Űrszondák végezték a  Föld körüli  térségnek, valamint a Nap 
  és a csillagok  Földről  nem  tanulmányozható  sugárzásának vizsgálatát is
  (Explorer, OSO, OAO, IRAS, UHURU, Einstein stb.).

KÓD: 066
ÜSTÖKÖS Kisebb, jégből és porból álló égitest. A Naprendszerben valószínüleg
  milliárdnyi is kering,  túlnyomó  többségük  az  ún.  Oort-féle  felhőben.
  Valamijen zavaró hatásra  az  üstökösök közül néhány olyan pályára térhet,
  amelyen 1-2 csillagászati egység távolságra  megközelítheti  a  Napot.  Az
  egyébként láthatatlan, kb. 10 km átmérőjű piszkos hógolyóhoz  hasonlítható
  üstökösmag  a  napsugárzás  hatására párologni kezd. Az így kialakuló, kb. 
  10.000-100.000 km  átmérőjű  gáz- és porfelhőt,  az üstökös kómáját fénylő
  foltként  észlelhetjük  az  égen.  (Többnyire  csak  távcsővel, de  úgy  5 
  évenként  szabad  szemmel  is  láthatunk  üstököst.)  A Nap sugárzása és a
  napszél a  kóma  anyagát  a  Nappal  ellentétes  irányba  "fújja el",  így 
  létrejön a csóva, amely akár több százmillió km  hosszú  is lehet.  Vannak
  üstökösök, amelyek mintegy 1 millió év alatt kerülik meg a Napot, és attól
  akár  egy  fényévnyire  is  eltávolodhatnak.  Ezek  az ún. hosszúperiódusú 
  üstökösök.  A  Nap  közelében  elhaladó  üstökösök  egy  részét valamelyik 
  nagybolygó  (főképpen  a  Jupiter  és  a  Szaturnusz)  letérítheti eredeti
  pályájukról. Így  jöhetnek  létre hiperbolikus üstökösök, amelyek talán el 
  is  hagyják  a  Naprendszert, ill.  a  rövid  periódusú üstökösök, amelyek
  viszonylag  kisméretű pályákon  200 évnél rövidebb idő alatt kerülik meg a
  Napot. A  rövid  periódusú  üstökösök  legismertebbike  a  Halley-üstökös, 
  melynek keringési ideje 76 év, és utoljára  1986-ban  volt földközelben. A 
  széthullott üstökösökből meteorrajok lesznek.

KÓD: 067
UT (universal time), VILÁGIDŐ    Olyan időjelzés, amelynek  segítségével  az
  időpontok egyértelműen adhatók meg.

KÓD: 068
VÖRÖSELTOLÓDÁS  Ha egy fényforrás távolodik tőlünk, akkor a színképében levő
  színképvonalak a Doppler-effektus  miatt  a  vörös  felé  eltolódnak.  Ezt 
  nevezzük  vöröseltolódásnak.  Az  eltolódás  mértékéből  meghatározható  a 
  távolodási sebesség. Ha az égitest közeledik, akkor a színképvonalak nem a
  vörös, hanem az ibolya felé tolódnak el.


A kislexikon elkészítéséhez felhasznált irodalom:

     A technika krónikája, Officina Nova, Bp., 1992.
     Csillagászati Földrajz, Tankönyvkiadó, Bp., 1991.
     Csillagképek atlasza, Gondolat, Bp., 1978.
     Francis, P.: A bolygók, Gondolat, Bp., 1988.
     Idegen szavak és kifejezések szótára, Akadémiai, Bp., 1979.
     Ifjú csillagászok kézikönyve, Tankönyvkiadó, Bp., 1991.
     Kelemen J.: Csillagászati gyakorlatok, Tankönyvkiadó, Bp., 1984.
     Révai Nagy Lexikona, Révai testvérek, Bp., 1922.
     Rowan-Robinson, M.: Kozmikus tájkép, Gondolat, Bp., 1990.
     Természettudományi Kisenciklopédia, Gondolat, Bp. 1983.
     Űrhajózási Lexikon, Akadémiai-Zrínyi, Bp., 1984.

                                              A kislexikont készítette: ALEX



Google
 
Web iqdepo.hu
    © Copyright 1996-2017
    iqdepo / intelligence quotient designing power - digitális kultúrmisszió 1996 óta
    All rights reserved. Minden jog fenntartva. | xhtml, css, 508
internetes partnerünk:
Netmester
netmester a holnaptervező