Dimenzió #02

Világ(egyetem)

(csillagászat)

Legnépszerűbb számunk

[#24] Kapcsolat - kezdő és gyakorló szeretőknek -


Legnépszerűbb cikkünk

[#24] Szerelmes versek

    ┐ ▄ ▀     ▄       ▄          ▀Ý ┐                 ▀Ý▀Ý    ▄
    │ │ ▄ ▄─┐ █─┐ ▄─┐ █ ┬ ▄ ┌─▄ ▄─┐ │ ▄    ┌─▄ ▄─┐    ┐ ▄ ▄─┐ █─┐ ▄─┐ ┬─▄
    █─┤ █ ▀─┐ █ │ █ │ █ │ █ │ █ █ │ █─┤    ┌─█ ┌─┘    │ █ █   █ │ █─┘ │ █
    ▀ └ ▀ ▀─┘ ▀─┘ ▀─┘ ▀ └─█ └─█ ▀─┘ ▀ └    └─▀ └─▀    └─▀ ▀   ▀─┘ ▀─┘ ┴ ▀
                         ─▀  ─▀


                               A kisbolygók

   Az   elmúlt   két   évtizedben   forradalmat  jelentettek  a  Naprendszer 
kutatásában azok az űrszondák, melyek vizsgálták mind a belső, mind a  külső
naprendszert.  Távcsöveink  látványát  kiegészítették  azok a  hihetetlen és 
csodálatos  felvételek,  melyeket  a  Mariner,  Venyera,  Magellán, Pioneer, 
Voyager és a Galileo űrszondák sugároztak vissza a Földre.
   Valamennyi nagybolygót végiglátogattuk (a Plútó kivételével) a nyolcvanas
évek  végéig.  Megvizsgáltuk ezen bolygók holdjait  is,  valamint  szondákat 
küldtünk  üstökösökhöz.   Mégis -  egészen  idáig  - maradt   a  Naprendszer 
tagjainak   egy   nagy   osztálya,  amely   bizonyos   okból   kimaradt   az 
interplanetáris járművek útvonalából, ezek a KISBOLYGÓK csoportja.
   Számtalan aránylag kis tömegű bolygó végzi napkörüli  -  direkt  irányú -
keringését a Mars - Jupiter közötti és a Plútón túli pályáikon. Felfedezésük
a XIX. sz. elején indult meg.
Már Keplernek (1571-1630) feltűnt, hogy a Mars és a  Jupiter  között  milyen 
nagy hézag van. Erről is  írt a  "Világrejtély"  (Misterium  Cosmographicum) 
című,  1596-ban   kiadott  könyvében.   "Intra  Martem  et  Jovem  iterposni 
planetam",  ami  annyit  tesz:   A  Mars  és  a  Jupiter  közé  egy  bolygót 
helyeztem el.
   A  kutatások  terén  hosszú  ideig semmi nem történt. Kepler megjegyzését
nem   tanulmányozták,  mivel  a   Naprendszert  általában "lezárt  egésznek" 
tekintették.
   J. Daniel Titus (1729-1796) bonni  csillagász  1772-ben - Karl Bonnet:  A 
természet  szemlélete  (Contemplation  de  la  nature)  című  művének  német 
fordításában - olyan észrevételt tett, hogy a bolygók távolságában  bizonyos
rendszeresség van.
   Johann E. Bode (1747-1826) - a berlini csillagvizsgáló  igazgatója - volt
az, aki a Titus-féle észrevételt matematikai formába öntötte, amit  1773-ban
adott ki.

                          TCsE = (2ü * 0,3) + 0,4
       ┌───────────────────────────────────────────────────────────┐
       │         Bolygó                 ü          Tszám     Treál │
       ╞═══════════════════════════════════════════════════════════╡
       │ Merkúr                  -ě (végtelen)      0,4      0,39  │
       │ Vénusz                         0           0,7      0,72  │
       │ Föld                           1           1,0      1,0   │
       │ Mars                           2           1,6      1,52  │
       │ (?) Kisbolygók (Ceres)         3           2,8      2,77  │
       │ Jupiter                        4           5,2      5,21  │
       │ Szaturnusz                     5          10,0      9,58  │
       │ (?) Uránusz                    6          19,6     19,28  │
       └───────────────────────────────────────────────────────────┘

   Ez a formula adja meg a bolygók távolságát CsE-ben (ü = -ě, 0, 1, 2, 3,).
Bode  annyira  hitt  az  általa  is  létrehozott Titus-Bode szabályban, hogy 
létrehozott  egy  24  fős  lelkes  csapatot,  melynek feladata volt óránként 
átkutatni az állatövet és keresni az ismeretlen bolygót.
   Az Uránusz, melyet  Herschel  1781-ben  fedezett  fel,  alátámasztotta  a 
szabályszerűséget, és még jobban ösztönözte a csillagászokat a kutatásra.
   1800  szeptemberében  Lilienthalban  gyűlt  össze   öt  német  csillagász 
(Ernő Szász-Gothai herceg,  Olbers,  Harding, Shrőter  és  Zách Ferenc Xavér 
pozsonyi   születésű  gothai  csillagász),  hogy felkutassák  az  ismeretlen 
bolygót. Ennek érdekében felosztották az állatövet maguk közt.Az egyik ilyen
parcellát egy Piazzi nevezetű olasz csillagásznak szánták.De mielőtt az "égi
rendőrség" (Zách nevezte így a kollektívát - fintora a sorsnak, hogy  ő, aki 
20  éven át  szervezte  és  vezette az  ismertlen bolygó utáni kutatást, nem 
fedezett fel egy kisbolygót sem) megkezdte volna működését, 1801 január 1-én
Piazzi felfedezte az első kisbolygót,  a Cerest.  Utána  Olbers felfedezte a 
Pallast és a Vestát, Harding pedig a Junót. 1803-ban Reissing is felfedezett
egy kisbolygót, de mivel az nagy sebességgel haladt, rögtön el is vesztette,
nem tudva róla, hogy az első Apolló-típusú  kisbolygót látta. 1807  után  38 
évig nem fedeztek fel kisbolygót, ezért úgy hitték, hogy csak ez a 4 égitest
van. Így mindegyik  kapott jelzést, úgy, mint a nagybolygók. 1845-ben Hencke
felfedezte az 5. kisbolygót  és azóta az 1846-os és 1945-ös év  kivételével, 
minden évben fedeztek fel kisbolygót.Jelenleg 6500 kisbolygónak van száma és
mintegy 4500-nak neve. Tehát ismerik a pályáját  és legalább  3  perhéliumát 
figyelték meg.
   A  kisbolygók,  nagy   távcsövekkel   vizsgálva  is   egy-két  kivételtől 
eltekintve  (Ceres, Pallas, Vesta), pontszerű  fényforrásoknak  tűnnek,  nem 
pedig bolygóknak. Ezért nevezte el  őket  Sir William  Herschel  (1738-1822) 
aszteroidáknak. Aszteroida, annyit jelent, hogy "csillagszerű", az elnevezés
helytelen, sokkal helyesebb volna ezeket  az égitesteket  planetoidnak, azaz
"bolygószerűnek"  nevezni.  Hisz   végülis  nem   egy  nagybolygó  (Phaeton) 
széjjelrobbanásából keletkeztek,  hanem a kb.  4,6 milliárd  évvel  ezelőtti 
bolygóképződés maradékai lehetnek. A Jupiter és a Mars  közötti  kisbolygóöv 
tömege nem haladja meg a 0,001 Földtömeget, a Plútón túli kisbolygóöv tömege
azonban eléri az 5 Földtömeget is.
   Noha több százezrével, milliójával vannak is, kis látszólagos fényességük
miatt alig hívják fel magukra a figyelmet. Egyetlen egy olyan  van  közöttük
- a Vesta (5,5 mg) -, amely időnként (főleg a 3-4 évenkénti  nagy  oppozíció
idején) szabad szemmel is megfigyelhető, persze ha tudjuk a pontos helyét az
égbolton.   Csak  48  van,   amelyiknek  10  mg-nál  nagyobb  az  oppozíciós 
fényessége.
   A kisbolygók teljes  egészükben  összefüggő,  szabálytalan  alakú, kihűlt
szilárd tömegek, csak a 250 km-nél nagyobb átmérőjű kisbolygók közelítik meg
a gömb alakot  és  ősi  eredetűek.  Ezeknél  a  "nagy"  kisbolygóknál  lehet
részleges olvadás a belsejükben és csak a Ceresnél  van mélységi  rétegződés 
(belső maggal is rendelkezik). A  "kis" kisbolygók sokszor háromtengelyesek. 
Az    égitestek   tengelyforgása   megegyezik   a   nagybolygókéval,   tehát 
direkt irányú.
   A kisbolygóövezeten belül több apró szerkezeti finomság ismerhető fel.  A
nap körüli keringés ideje  határozza  meg  egy  kisbolygó  hovatartozását  a 
kisbolygó övezeten belül. A  belső kisbolygó övezetet legjobban  befolyásoló 
tényező a Jupiter, amely legjobban a kisbolygó-családokra  hat. Vannak rések 
is a kisbolygóövezetben, melyeket a  Jupiter gravitációs  hatása  hoz létre, 
ezek a Kirkwood-zónák. A kisbolygó övezetet  a családok  szerint több részre 
osztjuk. Ezek a Naptól való távolságok szerint csoportosítva a következők:

 APOLLO család:   A kisbolygók pályája metszi a Föld pályáját és megközelíti
                  a Földet.  Méretük  kicsi,  pár száz  métertől - 8,8 km-ig 
                  terjed (Hephaistos). Közülük  az  Aten-csoportnak  közepes 
                  naptávolsága   kisebb,  mint  a  földé.  Egyesek  biztosan 
                  üstökös-mag eredetűek. Jelenleg 41-et tartanak számon.
 AMOR család:     A  kisbolygók  metszik  a  Mars  pályáját  és  0,1  CsE-re 
                  megközelítik a Földet. Jelenleg 4-et ismerünk.
 HIRAYAMA család: A kisbolygók a Mars és a Jupiter között keringenek. Ez  az
                  egyik fő övezet. Jelenleg 5900-at  ismerünk, de  számuk  a 
                  több milliót  is  elérheti.  Néhány  100 m-től -1025 km-ig 
                  terjed (1 Ceres) a nagyságuk.
 TRÓJAI család:   A Jupiter távolságában keringenek az úgynevezett  Lagrange 
                  pontokban. 60º-kal a  Jupiter  előtt  (görögök),  valamint 
                  60º-kal a Jupiter mögött (trójaiak).  15 km-rel  bezárólag 
                  mintegy  800-1000  trójai  és  ennél 2-3-szor  több  görög 
                  lehet. Jelenleg 32-t ismerünk.
 PLÚTÓ család:    A Plútó pályáját metsző, nagy  excentricitású  kisbolygók,
                  amelyek   a   nagybolygók   hatására   beljebbi   pályákra 
                  kényszerülhetnek (pl. a Chiron). Jelenleg 5-öt ismerünk.
 KUIPER öv:       Ezek   a  kisbolygók,  a  bolygók  pályáján  jóval  kijebb 
                  keringenek megközelítően körpályán. Jelenleg mintegy 50-et
                  ismerünk, számuk több millió vagy milliárd lehet.

   A  kisbolygók   közvetlen   kutatása   1968-ban   kezdődött,   amikor   a 
rádiócsillagászok vizsgálták az 1566 Ikarus kisbolygót. A  rádiócsillagászat 
1984-ig  további  hat  aszteroida  felszínéről  érkező  gyenge  rádiójeleket 
elemzett   (1 Ceres,  324 Bamberga,  4 Vesta,  18 Melpomene,  31 Euphrosine, 
433 Eros). A regisztrált rádiójelek főleg a kisbolygók termális  és felszíni 
kőzeteinek tulajdonságairól hoztak üzenetet. Az 1980-as évek végén kezdődött 
meg a föld közelében  elsuhanó  kisbolygók  radartérképezése (4179 Toutatis, 
4769 Castalia,  1620 Geographos), amiből  megállapíthattuk, hogy ezen Apolló 
kisbolygók külalakja leginkább a krumplihoz hasonlítható.
   Igazi  áttörést  az  első  közvetlen  műszeres  vizsgálat hozott, amely a 
Galileo űrszondához kapcsolódott.

                          Az első harminc kisbolygó
 ┌────────────────────────────────────────────────────────────────────────┐    
 │      Név        Felfedezés éve        Átmérő     V 1.0     Tip     A%  │
 │                 és a felfedező         (km)       (mg)                 │
 ╞════════════════════════════════════════════════════════════════════════╡
 │                                                                        │
 │   1. Ceres       1801. Piazzi          1025       3,76      C     5,4  │
 │   2. Pallas      1802. Olbers           583       4,53      U     7,4  │
 │   3. Junó        1804. Harding          248       5,69      S    15,1  │
 │   4. Vesta       1807. Olbers           556       3,55      U    22,9  │
 │   5. Astraea     1845. Hencke           117       7,40      S    14,0  │
 │   6. Hebe        1847. Hencke           186       6,06      S    16,4  │
 │   7. Iris        1847. Hind             205       6,03      S    15,4  │
 │   8. Flóra       1847. Hind             151       6,83      S    14,4  │
 │   9. Metis       1848. Graham           160       6,88      S    13,9  │
 │  10. Hygeia      1849. de Gasparis      449       5,80      C     4,1  │
 │  11. Parthenope  1850. de Gasparis      152       6,97      S    12,6  │
 │  12. Victó│ria   1850. Hind             135       7,48      S    11,4  │
 │  13. Egeria      1850. de Gasparis      218       7,40      C     4,1  │
 │  14. Irene       1851. Hind              68       6,60      E    16,2  │
 │  15. Eunomia     1851. de Gasparis      272       5,48      S    15,5  │
 │  16. Psyche      1852. de Gasparis      263       6,19      M     9,3  │
 │  17. Thetis      1852. Luther            97       8,23      S    10,3  │
 │  18. Melpomene   1852. Hind             148       6,83      S    14,4  │
 │  19. Fortuna     1852. Hind             216       7,71      C     3,2  │
 │  20. Massalia    1852. de Gasparis      150       6,97      S    16,4  │
 │  21. Lutecia     1852. Goldschmidt      114       7,90      M     9,3  │
 │  22. Calliope    1852. Hind             176       6,56      M    13,0  │
 │  23. Thalia      1852. Hind              98       7,34      S    16,4  │
 │  24. Themis      1853. de Gasparis      234       7,57      C     3,0  │
 │  25. Phocea      1853. Chacornac         79       8,15      S    16,4  │
 │  26. Proserpina  1853. Luther            88       7,88      S    15,9  │
 │  27. Euterpe     1853. Hind             118       7,55      S    14,7  │
 │  28. Bellona     1854. Luther           109       7,30      S    13,2  │
 │  29. Amphitrite  1854. Marth            218       6,29      S    14,0  │
 │  30. Uránia      1854. Hind             104       7,94      S    14,3  │
 └────────────────────────────────────────────────────────────────────────┘   

   A Galileo 1991. október 29-én közelítette meg a 951 Gaspra kisbolygót  és 
az emberiség történetében először készített fotót ilyen  típusú  égitestről.
Kráterek által szabdalt égitest, (geológiailag) csak nemrég szakadhatott  ki
egy nagyobb kisbolygóból.
   Az űrszonda 1993. augusztus 28-án lefotózta a 243 Ida kisbolygót  és  itt 
szintén  kráterekkel  barázdált  ősi  felszínt talált.  Tehát  megindult  az 
űrszondás kutatás, amelyet  a  Clementine  űrszonda folytatott volna az 1620 
Geographos kisbolygó megközelítésével,  de  sajnos ez  az űrrandevú nem jött 
létre, a szonda kisebb meghibásodása miatt.
   1994 végén a HST is bekapcsolódott a kisbolygókutatásba, ugyanis többször
lefényképezte a 4 Vesta kisbolygót és több 50 km-nél nagyobb felszíni formát
talált és bebizonyította, hogy a Vesta nagy  közelítéssel  gömb  alakú. Ezek 
voltak az első eredmények, de a kutatás folytatódik. 1996 februárjában indul
a NEAR űrszonda.
   A hosszú utazás első állomása  1996  augusztusában,  a  2968-as  sorszámú 
Iliya kisbolygó, utána 1998 januárjában találkozik  a Földdel, hogy bolygónk 
gravitációs   lendületével   elszáguldjon   a   kisbolygó    övezetbe.  1998 
decemberében közelíti meg a 34*16*14 km-433 Eros kisbolygót.  A  szonda  egy 
évet fog eltölteni a kisbolygó közelében,  részletesen  feltérképezve  annak 
felszínét, olykor 10 km-es távolságból.
   A másik, ennél nagyobb program a  MACESZ,  amelynek  célja  a  kisbolygók 
legnagyobbikának, a Ceresznek megközelítése, miután az űrszonda elszáguld  a 
Mars  mellett.   A  szonda  ezután  a  kisbolygó  övezetben  marad  és  több 
kisbolygóról fog képeket  készíteni.  A  kisbolygókutatás tehát folytatódik, 
nagyobb lendülettel, mint eddig  gondoltuk.  Újabb  nagyszerű  eredményekkel 
leszünk  gazdagabbak,  ami  talán  segít  megértetni  velünk  Naprendszerünk 
keletkezésének rejtélyét.

                                                              Hoffmann János
Google
 
Web iqdepo.hu
    © Copyright 1996-2017
    iqdepo / intelligence quotient designing power - digitális kultúrmisszió 1996 óta
    All rights reserved. Minden jog fenntartva. | xhtml, css, 508
internetes partnerünk:
Netmester
netmester a holnaptervező