iqdepo // Bolygók a nappali égen (Dimenzió #02)

 ▄─┐     ▄          ▀Ý ┐                                 ▄    ▀Ý
 █─┤ ▄─┐ █ ┬ ▄ ┌─▄ ▄─┐ │ ▄   ┌─▄   ┬─▄ ┌─▄ ▄─┐ ▄─┐ ┌─▄ █ ▄   ▄─┐ ┌─▄ ▄─┐ ┬─▄
 █ │ █ │ █ │ █ │ █ █ │ █─┤   ┌─█   │ █ ┌─█ █ │ █ │ ┌─█ █ █   █─┘ │ █ █─┘ │ █
 ▀─┘ ▀─┘ ▀ └─█ └─█ ▀─┘ ▀ └   └─▀   ┴ ▀ └─▀ █─┘ █─┘ └─▀ ▀ ▀   ▀─┘ └─█ ▀─┘ ┴ ▀
            ─▀  ─▀                         ▀   ▀                  ─▀

   Sokaknak  az  is  furcsa, hogy  égi kísérőnk, a  Hold  látszik  általában 
nappal, nemhogy  bolygókat, "urambocsá" csillagokat, keressen az égen akkor, 
amikor a Nap fent van, és a többi égitest "alszik".  A kétkedők  kedvéért el 
kell mondani, az, hogy nappal fényes, világoskék kupolaként látjuk  az esti, 
sötét eget, annak köszönhető, hogy  Földünk légkörrel bíró égitest. A légkör 
részecskéin  szóródó  napfény fényes  hátteret (pontosabban előteret) képez, 
melyből csak a legfontosabb  égi tünemények, így a  Nap és a Hold emelkednek 
ki szemetszúróan. Csakhogy a  többiek, a csillagok és a bolygók sem alszanak 
ilyenkor, észrevételüket azonban ez a háttérfény nagy mértékben megnehezíti. 
Mégis érdemes a fényesebb égitesteket megkeresni a nappali égen.
   Kétféle  nehézséggel  kell  szembenéznünk,  az  egyik  a háttérfényesség,
melynek  következtében  az  éjszakához  képest  min.  7-8 mg-val  csökken  a 
háttérmagnitúdó;  a  másik  tulajdonképpen  az   előző  következménye,  hogy 
igencsak leredukálódik  azoknak az égitesteknek a száma, melyek segítségével
tájékozódhatunk   az  égbolton,  jóformán  csak  a  Nap  és   a  Hold  lehet 
kiindulópont. Persze osztott körök birtokában, a csillagidő ismeretében ezek
is  szükségtelenné  válnak  nappali  csillaglesünkhöz.  A  nehézségek inkább 
szabadszemes vagy binokuláris észlelés esetén állnak fenn. Évkönyvre azonban
mindkét  módszernél  szükség  van,  a  kutatást  ugyanis a Nap és a Hold égi 
helyzete, illetve a  bolygó  kitérése vagy koordinátái  alapján  kezdhetjük. 
Tapasztalatból   már   tudjuk,   hogy   szabadszemmel  -1 mg-nál   fényesebb 
objektumokat lehet csak megfigyelni nappal.  Binokulárokkal ennél 2-3 mg-val 
halványabb objektumokat is megfigyelhetünk, ha nincsenek közel a Naphoz.
   A bolygók nappali  megfigyelésének  nehézsége mellett, objektív haszna is 
van. Elsősorban itt a Merkúr és a Vénusz  felkereséséről  van  szó.  Ezek  a 
belső  bolygók  Földhöz  viszonyított  helyzetük  révén  csak  meghatározott 
mértékkel (a Vénusz max. 48º-kal, a  Merkúr max. 29º-kal) távolodhatnak el a
Naptól.  Következésképpen  mindkét  égitest  csak  néhány  órával  éli túl a 
napnyugtát,  ráadásul  ekkor  már   közel  kerülnek  a  horizonthoz,  fényük 
vastagabb   légrétegen   keresztül  hatolhat  el  szemünkig,  így   a  képük 
legtöbbször igen  nyugtalan.  Nappal delelésük  környékén is megfigyelhetjük 
ezeket  az  égitesteket,  tehát  a  szürkületinél  jóval  kedvezőbb magasság 
mellett.  Szólnunk  kell  még  arról, hogy  igazán  keskeny  Merkúr- illetve 
Vénusz-sarló  megfigyelésének  ez  az  egyetlen  követhető  útja, hacsak nem 
alsó-együttállásuk  idején  következik  be  egy  napfogyatkozás  (miként  az 
1994. november 3-i  dél-amerikai  teljes  napfogyatkozás  alatt láthatták az 
alig egy napos Vénusz-sarlót az észlelők).
   Ennél  fontosabb  maga  az   élmény,  hogy  nappali   világosság  mellett
gyönyörködhetünk  mondjuk  a  Szaturnusz  gyűrűjében. Ehhez a nem mindennapi 
kihíváshoz sok sikert kívánunk minden próbálkozónak.

                                                                 Vincze Iván
Dimenzió #02

Világ(egyetem)

(csillagászat)

Legnépszerűbb számunk

Legnépszerűbb cikkünk

Dimenziók
