├»3┌─▄ ▄─┐ ▀Ý ▄ ┬ ▄ ▄├»0
├»3├─█ █─ ▄─┐ ┬─▄ ▄─┐ ▄─┐ ┌─▄ ▄─┐ ▄─┐ █─┤ ▄─┐ █ ┌─█├»0
├»3│ █ █ █─┘ │ █ ▀─┐ █─┘ │ █ █─┘ ▀─┐ █ │ █ │ █ │ █├»0
├»3┘ ▀ ▀ ▀─┘ ┴ ▀ ▀─┘ ▀─┘ └─█ ▀─┘ ▀─┘ ▀ ┴ ▀─┘ ▀ └─▀├»0
├»3─▀├»0
├»4A hold és lakói├»0
├»5(Avagy mit írtak a Holdról 1879-ben.)├»0
"Az tehát, hogy teleskopjainkon át sem városokat, sem azok kéményeinek
felszálló füstfellegét, sem más ilyennemü jeleket nem láthatunk, még
nem bizonyíték a mellett, hogy a hold felületén valósággal nincsenek
ilyenek, sőt még annak sincs meggyőző ereje, ha a hold felületéről
vett photographiák mikroszkop alatt sem mutatják az élet nyomát...
midőn a hold valamely táját nagyított alakban a photographus
számunkra leveszi, ott lehetnek ugyan, tán járhatnak-kelhetnek is élő
lények (ha ugyan laknak ilyenek a holdon egyáltalán), de azokat ép oly
kevéssé fogjuk látni magán a képen, mint teszem egy messziről
lefényképezett város házainak falain szaladgáló hangyákat, - vagy csak
a fecskefészkeket is."
├»5Az újság e napi számában közöltek egy egészoldalas képet (rajz) a├»0
├»5holdról. A cikk egy kissé lírai okfejtés arról, hogy miért lehet elképzelni,├»0
├»5hogy van élet a holdon. A szerző összegzi a holdról való ismereteit:├»0
├»5nagyságát, földtől mért távolságát, távcsöves megfigyeléseket, ókori és├»0
├»5későbbi tudósok véleményét Plutarkhosztól Vernéig. A vizsgálódások ellenére├»0
├»5sem sikerült azonban "pozitív-tudást" elérni. A legnagyobb távcső is kevés,├»0
├»5hogy bizonyosságot szerezzen az ember. Egyes mozgásokról is írt a szerző,├»0
├»5úgy vélte, hogy a kráterek "mozognak", eltérő alakokat vesznek fel, és ez├»0
├»5azt bizonyítja, hogy van levegő a holdon.├»0
"Szóval olyan hely ez, a melyről nincs ugyan egészen kizárva, hogy
rajta élet legyen, de a melyen ha van is élet, egészen más, mint a
miénk. Rosszabb-e, jobb-e: ki tudná eldönteni? Talán ott is ép úgy
ismerik az adóvégrehajtást, a rossz verseket (melyeket azonban nem a
"holdhoz", de a "földhöz" írnak), az államdeficzitet, mint mi boldog
földlakók."
├»3Hoysty Pál├»0
├»5(Forrás: Vasárnapi Újság, 1879. jan. 12. XXVI évf. 2. sz. 26. o.)├»0
Csemegézett:
ï3CARRYï0
├»3Holdraszállás 1969. július 20.├»0
Az Apolló-program a tudomány és a technika történetének egyik
csúcspontja. Sajnálatos módon azonban nem tisztán technikai és tudományos
szempontok hívták életre. Amikor N. Armstrong 1969. július 20-án megtette
az "emberiség hatalmas ugrását", mögötte inkább a Nyugat és a Kelet közötti
ideológiai versengés, mint a tudomány állt, ami lehetővé tette ezt a nagy
ugrást.
A Szovjetúnió 1957-ben bocsátotta fel az első mesterséges holdat a
Szputnyik-1-et. Az USA mesterséges holdját az Explorer-1-et csak 1958-ban
indította. A Szovjetúniónak 1959-ben már egy a Holdat megkerülő űrszondát
sikerült felbocsájtania, ez készítette az első felvételeket égi kisérőnk
túloldaláról. 1961-ben Jurij Gagarin a Vosztok-1 űrhajón egyszer körbe is
kerülte a Földet. Az USA erre ugyanebben az évben csak Alan Shephard
Mercury-kabinos űrugrásával tudott válaszolni. Az USA egyértelműen lemaradt
a Szovjetúnió mögött és ez köztudomású volt. E jelentős hátrány behozása nem
egészen tíz év alatt nagy teljesítménynek számított.
Az Apolló-programot a legtöbb kritika a nagy költségek miatt érte.
Kidolgozásának és megvalósításának éveiben - 1959 és 1972 között - a NASA
költségvetése 46,8 milliárd dollár volt. (Az egész szövetségi költségvetés
1972-ben 266 milliárd volt. Ugyanezekben az években az amerikaiak kb. 20
milliárd dollárt költöttek alkoholra évente, és további 1 milliárdot
rágógumira.). Arról is hosszadalmas viták folytak, hogy embert, vagy csak
automatát küldjenek a Holdra. ltt nincs helyünk e viták részletezésére. Az
ember mellett döntöttek. Ezt az időszakot legjobban Kennedy elnök szavai
jellemzik:
├»5"... valójában nem csak egy ember fog a Holdra menni... hanem egy├»0
├»5egész nemzet. Míndannyiunknak dolgoznunk kellett, hogy őt odajuttassuk."├»0
├»4Az előkészítő programok├»0
Az Apollo-11 előtt 18 előkészítő Hold-szonda indult utas nélkül és három
embert is az űrbe juttató program: a Mercury, a Gemini és az Apollók. Az
embert is szállító sorozatok főleg az űrhajók fejlesztését és kipróbálását
szolgálták. Közülük az utolsó az Apollo-10 már egy teljes kísérlet volt,
minden lépést végigpróbált, kivéve egyetlen fázist, a Holdra szállást.
Az utas nélküli kísérletek a megismerést szolgálták. Meg kellett
bizonyosodni arról, hogy mit talál az első ember a Holdra lépés alkalmával,
megfelelő-e erre egyáltalán a felszín, vagy az űrhajó, elsűllyed-e a
portengerben, ahogyan azt néhány tudós pesszimistán megjósolta. Ezek az utas
nélküli programok is már hatalmas fejlődést jelentettek ahhoz képest, amit a
Holdról ezelőtt tudtunk.
A Ranger sorozat célja a Hold első közelfelvételeinek készítése volt. A
képek segítségével állapították meg, hogy a Hold felszíne alkalmas a
leszállásra. A Rangereket azonban sok kudarc kísérte. Kilencből csak három
teljesítette küldetését, és készített kiválló képeket, amíg be nem csapódott
a Hold felszínébe. Az utolsó felvételek néhány méter felbontásúak voltak.
Az 5 darab Lunar Orbiter feladata a lehető legjobb minőségű
Hold-felvételek készítése volt, amelyek alapján a térképészek és a
geológusok a Hold felületet pontosan felmérhetik, és ennek segítségével az
Apollo űrhajók leszállóhelyeit is kijelölhetik. Ezenkívül a műszereket még a
Hold környezetében levő sugárzások mérésére, gravitációs mérésekre és a
mikrometeoritok számlálására is felhasználták. A Hold felszínének 99%-át
fényképezték le. Ezeken a képeken a legjobb felbontás 60 m-től 1 km volt.
A Surveyor sorozat űreszközei kisméretű kísérleti szerkezetek voltak,
amelyek a sima Holdra szállás technikai problémáinak vizsgálatát szolgálták.
Hét ilyen esetben háromlábú pókszerű szerkezetet indítottak. Közülük hat
szállt le sikeresen. A Surveyor-1 a Luna-9 után másodiknak fényképezte le a
Hold felszínéről magát a holdfelszínt, előszőr vizsgálva annak fizikai
szerkezetét, először végzett kémiai vizsgálatokat.
ï4Az Apollo-prgramï0
Az egyik Apollo-űrhajós szerint a leggyakoribb kérdés a Földre
visszaérkezés után a következő volt: "Milyen érzés volt a Holdon lenni?"
Ez mutatja a programnak a széles közvéleményre gyakorolt igazi hatását. De
az asztronautáktól ritkán érdeklődtek a tudományos célok felől. Pedig az
Apollók tudományos eredményei épp olyan fontosak, mint embereinek kalandjai.
Ismertetésük legnagyobb nehézsége, hogy az eredmények nagyon szerteágazóak.
Amellett, hogy az űrhajósok mintaanyagot gyűjtöttek és saját tudományos
megfigyeléseket végeztek, több műszeregységet hagytak a Holdon, amelyek még
sokáig működtek.
A Hold körüli pályán végzett vizsgálatok közül a fényképezés volt a
leginkább lényegretörő és ennek volt a legközvetlenebb hatása. Sok fénykép
minősége lényegesen jobb a Lunar Orbiterekénél. Ennek fő oka, hogy a
fényképezőgépeket ember kezelte, a kameráik a legjobbak voltak és a filmet
földi laborokban hívták elő. Még szintén a Hold körüli pályáról végezték a
röntgensugár-fluoreszcencia vizsgálatokat, melyekkel a holdkőzetek
(összetételére és annak területi változásaira tudtak következtetni. Ezeken
kívül itt még a Hold igen gyenge mágneses terét is vizsgálták.
Amikor már a szakemberek megbizonyosodtak a Holdra szállás lehetőségéről,
még a legfontosabb kérdés megválaszolatlan maradt: Hová szálljon le a
Holdkomp? Az Apollo-11 idejében már kibontakozóban volt a végső érv:
legfontosabb a biztonságos leszállás. A leszállóhelyet a Holdnak a Föld felé
forduló félgömbjén a hajtóanyag-megtakarítás céljából a Holdegyenlítőhöz
minél közelebb, sima területen kell megválasztani. Az Apollo-11 sikere után
a későbbi utak tervezésénél már kevesebbet kellett foglalkozni a leszállás
biztonságával törődni, többet foglalkozhattak a kitűzött tudományos
szempontokkal.
├»5Az Apollo utazások legfontosabb adatait az alábbi táblázatban közöljük:├»0
├»3Sorszám Indulás Érkezés Parancsnok Apollo Holdkomp├»0
├»3pilóta pilóta├»0
Apollo-8 1968.12.21. 1968.12.27. F. Borman J. Lovell W. Anders
Apollo-10 1969.05.18. 1969.05.26. T. Stafford J. Young E. Cernan
Apollo-11 1969.07.16. 1969.07.24. N. Armstrong M. Collins E. Aldrin
Apollo-12 1969.11.24. 1969.11.24. Ch. Conrad R. Gordon A. Bean
Apollo-13 1970.04.11. 1970.04.17. J. Lovell F. Haise J. Swigert
Apollo-14 1971.01.31. 1971.02.09. A. Shepard S. Roosa E. Mitchell
Apollo-15 1971.07.26. 1971.08.07. D. Scott A. Worden J. Irwin
Apollo-16 1972.04.16. 1972.04.27. J. Young T. Mattinghly Ch. Duke
Apollo-17 1972.12.07. 1972.12.19. E. Cernan R. Evans. H. Schmitt
Az űrhajósok Holdon töltött óráit természetesen előre gondosan
megtervezték. Az asztronauták elképzelhetetlenül távol voltak a Földtől. A
hangjukat szállító rádióhullámoknak több mint egy másodpercre volt
szükségük, amíg elértek a Földre.
A felszínen öt fontosabb vizsgálatot végeztek, illetve készítettek elő.
Az első a szeizmikus mérőberendezések kihelyezése öt leszállóhely közelében.
Ezek több évig működtek rengeteg adatot árasztva. Amíg a Holdról jövő adatok
feldolgozását be nem szüntették 10.000 holdrengést vizsgáltak. Ezek részben
természetes eredetűek (meteor, ár-apály), részben ember által okozottak
voltak. Segítségükkel következtetéseket tudtak levonni a Hold belső
szerkezetéről.
Hővizsgálatok során lemérték a felszín hőmérsékletét napon (111 Cº) és
árnyékban (-171 Cº), valamint a Hold belső hőmérsékletére is következtettek
hőáramlás mérések segítségével.
A felszínen végzett mágneses mérések segítségével rájöttek, hogy a
Holdnak valaha sokkal erősebb mágneses tere volt mint ma.
Három leszállás során lézertükröket is elhelyeztek a Hold felszínén,
amelyek segítségével könnyen lehet követni az égitest mozgását.
Ezeken kívül az Apollo-program során begyűjtöttek és a Földre hoztak
381,69 kg kőzetmintát. Ennek csipetnyi darabjait már a földi laboratóriumok
vizsgálták meg többféle szempontból különféle módszerekkel. Az
Apollo-program során tehette először lábát más égitestre 12 földi ember. Ez
és a mérhetetlen tudományos eredmény búsásan visszafizette az Egyesült
Államoknak a 40 milliárd ráfordítást.
├»3Gyenizse Péter├»0
├»3A Holdkutatás jelene és jövője├»0
Majdnem 20 év telt el (a Luna-24, 1976-ban járt a Holdon) azóta hogy,
utoljára indult űrszonda a Holdhoz. 1990-ben már történt kísérlet a
holdkutatás újboli megindítására, a japán Hagoromo űrszonda két hónapot
töltött Hold körüli pályán és fontos méréseket végzett a Hold-Föld
rendszerről. 1990 és 1992 decemberében pedig a Galileo űrszonda készített
felvételeket a Hold tőlünk nem vagy kevésbé látható poláris vidékeiről.
A kimaradt 20 év miatt az "agyonvizsgált" Hold kevésbé van feltérképezve,
Mint a "Magellán" űrszonda által feltérképezett Vénusz. Nem voltak átfogó
részletes térképeink az égitest egészéről, mindaddig míg 1994. január 25-én
el nem indult a "Clementine" űrszonda. A szonda 1994. február 21. és 1994.
május 3. között a Holdról mintegy másfél millió felvételt készített. A
kutatás hangsúlya a lézeres magasságmérésen valamint a topografikus és
multispektrális térképezésen volt.
Utóbbi azt jelenti, hogy a Holdról nem egy hanem 11 - különböző
hullámhosszakon készült - globális térkép áll majd rendelkezésünkre az
ezredfordulóra. A feldolgozás ugyanis 6-7 évbe fog kerülni, lehetővé téve az
egyes területek ásványi, geokémiai és földtani összetételének meghatározását
és ezáltal lehetővé válik a későbbi gazdasági hasznosítás. A Hold ugyanis
gazdag olyan ásványokban és fémekben, amely a Föld kémiai aktivitása miatt
nálunk nem létezik vagy kis mennyiségben áll rendelkezésünkre.
Az évezred előtt az amerikaiak, a japánok és az oroszok akarnak egy-egy
űreszközt a Hold térségébe küldeni. Elsősorban a kevéssé kutatott poláris
övezeteket akarják felderíteni ahol feltételezik, hogy vízjég található a
felszín közelében.
2005-re tervezik az ember visszatérését a Holdra és ez által kezdődne a
Hold meghódítása. Az ESA, a NASA és az oroszok együttműködésével 2008-ra
holdbázist kívánnak létrehozni a Hold túlsó oldalán. A bázis létrehozásához
mindössze négy, a működtetéséhez pedig évente egy űrrepülőgép indítására
lenne szükség. A bázison lévő űrhajósok életfenntartásához szükséges vizet
és oxigént, a holdkőzetekből vonnák ki és algák segítségével a kilélegzett
szén-dioxidból nyernék vissza. Később a bázis önfenntartóvá válna. A bázis
továbbfejlődéséhez szükséges nyersanyagokat és fémeket a holdkőzetből,
napkohók által munkálnák meg. Az űrrepülőgépek évente egyszer holdkörüli
pályára állnának és új típusú holdkompok segítségével cserélnék a
személyzetet és szállítanák el a Holdon készült termékeket. A holdbázison
levő személyzet, napenergiával működő holdautókkal járnák be az égitest
felszínét és geológiai kutatásokat végeznének. A holdbázis kétségkívül
legigéretesebb kutatási iránya csillagvizsgálók telepítése a Holdra. A holdi
vizuális és rádiócsillagászat, tudományos áttörést jelentene. A légkör
nélküli Holdon napi 24 órán keresztül lehet észlelni, az égitestek követése,
a lassú tengelyforgás miatt könnyebbé válik és hosszú expozíciós időket tesz
lehetővé (ez a HST-nél nem valósítható meg). A földinél 6-szor kisebb
gravitáció miatt minden eddiginél nagyobb távcsövek építhetők, mozgásuk és
szerkezetük pedig egyszerűbbé válik. A holdbázis létrehozása kétségkívül
költséges vállalkozás, amely tudományos eredményeken kívül gazdasági
haszonnal is járhat. Elsősorban a ritka fémek és nyersanyagok kitermelése,
feldolgozása valamint interferon és kristályok termelése és a Földre
visszajuttatása révén. De lehetővé válhat később geoszinkron műholdak
pályára állítása a Holdról, ami 15-20-szor kevesebbe kerülne mint a Földről,
és a szerkezeti anyagok is könnyebbé válnak. Van egy másik nem túl
bizalomgerjesztő javaslat is, miszerint a Holdra szállítanák a földi erősen
sugárzó, hosszú bomlási idővel rendelkező atomenergetikai hulladékot. Ez
kétségtelenül jobb megoldás mintha a földi atomtemetőkbe vagy az óceánok
mélyére sűlyesztenénk és ezáltal fertőznénk a Földet.
A jövő holdkutatása már a holdbázisokról fog majd folyni és kétségkívül
rengeteg tapasztalatot fog nyújtani a Naprendszer és a világűrkutatás
jövőbeni lehetőségeinek és problémáinak felderítésében.
├»3Hoffmann János├»0