Dimenzió #02

Világ(egyetem)

(csillagászat)

Legnépszerűbb számunk

[#24] Kapcsolat - kezdő és gyakorló szeretőknek -


Legnépszerűbb cikkünk

[#24] Szerelmes versek

         ┌─▄    ▄─┐              ▀Ý                ▄ ┬     ▄   ▄ 
         ├─█    █─  ▄─┐ ┬─▄ ▄─┐ ▄─┐ ┌─▄ ▄─┐ ▄─┐    █─┤ ▄─┐ █ ┌─█
         │ █    █   █─┘ │ █ ▀─┐ █─┘ │ █ █─┘ ▀─┐    █ │ █ │ █ │ █
         ┘ ▀    ▀   ▀─┘ ┴ ▀ ▀─┘ ▀─┘ └─█ ▀─┘ ▀─┘    ▀ ┴ ▀─┘ ▀ └─▀
                                     ─▀

                              A hold és lakói
                    (Avagy mit írtak a Holdról 1879-ben.)

  "Az tehát, hogy teleskopjainkon át sem városokat, sem azok  kéményeinek 
   felszálló füstfellegét,  sem más ilyennemü jeleket  nem láthatunk, még 
   nem bizonyíték a mellett, hogy a hold  felületén  valósággal nincsenek 
   ilyenek, sőt még annak sincs meggyőző ereje,  ha  a  hold  felületéről 
   vett photographiák mikroszkop alatt  sem  mutatják  az  élet nyomát... 
   midőn   a  hold   valamely  táját  nagyított  alakban  a  photographus 
   számunkra leveszi, ott lehetnek ugyan, tán  járhatnak-kelhetnek is élő 
   lények (ha ugyan laknak ilyenek a holdon egyáltalán), de azokat ép oly
   kevéssé  fogjuk  látni  magán  a  képen,  mint  teszem  egy  messziről 
   lefényképezett város házainak falain szaladgáló hangyákat, - vagy csak 
   a fecskefészkeket is."

   Az újság e  napi  számában  közöltek  egy  egészoldalas  képet  (rajz)  a 
holdról. A cikk egy kissé lírai okfejtés arról, hogy miért lehet elképzelni,
hogy van  élet a holdon.  A  szerző  összegzi  a  holdról  való  ismereteit:
nagyságát,  földtől  mért távolságát, távcsöves  megfigyeléseket,  ókori  és
későbbi tudósok véleményét Plutarkhosztól Vernéig.  A vizsgálódások ellenére
sem sikerült azonban  "pozitív-tudást" elérni. A legnagyobb távcső is kevés,
hogy bizonyosságot  szerezzen az ember.  Egyes  mozgásokról is írt a szerző,
úgy vélte, hogy  a  kráterek "mozognak", eltérő  alakokat vesznek fel, és ez
azt bizonyítja, hogy van levegő a holdon.

  "Szóval olyan hely  ez, a melyről nincs  ugyan  egészen  kizárva,  hogy 
   rajta élet legyen, de a melyen ha  van  is  élet,  egészen más, mint a 
   miénk. Rosszabb-e, jobb-e: ki  tudná  eldönteni? Talán ott  is  ép úgy 
   ismerik az adóvégrehajtást,  a  rossz verseket (melyeket azonban nem a
   "holdhoz", de a "földhöz" írnak), az  államdeficzitet,  mint mi boldog 
   földlakók."	

                                Hoysty Pál

   (Forrás: Vasárnapi Újság, 1879. jan. 12.  XXVI évf.  2. sz.   26. o.)

                                                         Csemegézett:
                                                                       CARRY





                      Holdraszállás 1969. július 20.

   Az   Apolló-program   a  tudomány  és  a  technika   történetének   egyik 
csúcspontja. Sajnálatos módon azonban  nem  tisztán  technikai és tudományos
szempontok hívták életre. Amikor  N. Armstrong  1969. július 20-án  megtette
az "emberiség hatalmas ugrását", mögötte inkább a Nyugat és a Kelet  közötti
ideológiai versengés, mint a tudomány állt, ami lehetővé tette  ezt  a  nagy
ugrást.
   A Szovjetúnió  1957-ben  bocsátotta  fel  az  első  mesterséges  holdat a
Szputnyik-1-et. Az USA mesterséges holdját az  Explorer-1-et  csak  1958-ban 
indította. A Szovjetúniónak 1959-ben  már egy a  Holdat megkerülő  űrszondát 
sikerült  felbocsájtania,  ez  készítette  az első felvételeket égi kisérőnk 
túloldaláról. 1961-ben Jurij Gagarin a Vosztok-1 űrhajón  egyszer  körbe  is
kerülte  a  Földet.  Az  USA  erre  ugyanebben  az  évben csak Alan Shephard 
Mercury-kabinos űrugrásával tudott válaszolni. Az  USA egyértelműen lemaradt
a Szovjetúnió mögött és ez köztudomású volt. E jelentős hátrány behozása nem
egészen tíz év alatt nagy teljesítménynek számított.
   Az  Apolló-programot  a  legtöbb  kritika  a  nagy  költségek miatt érte.
Kidolgozásának  és megvalósításának éveiben - 1959 és  1972  között - a NASA
költségvetése 46,8 milliárd dollár volt. (Az egész  szövetségi  költségvetés
1972-ben 266 milliárd volt. Ugyanezekben  az években  az  amerikaiak  kb. 20
milliárd  dollárt  költöttek  alkoholra  évente,  és  további  1  milliárdot 
rágógumira.). Arról is hosszadalmas  viták folytak, hogy  embert, vagy  csak
automatát küldjenek a Holdra. ltt nincs helyünk  e viták részletezésére.  Az
ember mellett döntöttek. Ezt az  időszakot legjobban  Kennedy  elnök  szavai 
jellemzik: 

 "... valójában  nem  csak  egy  ember  fog a Holdra  menni...  hanem  egy
  egész nemzet. Míndannyiunknak dolgoznunk kellett, hogy  őt odajuttassuk."


                          Az előkészítő programok

   Az Apollo-11 előtt 18 előkészítő Hold-szonda indult utas nélkül és  három
embert is az űrbe juttató program: a Mercury, a  Gemini  és  az  Apollók. Az 
embert is szállító sorozatok főleg az űrhajók  fejlesztését és  kipróbálását
szolgálták.  Közülük az utolsó az  Apollo-10 már egy  teljes  kísérlet volt, 
minden lépést végigpróbált, kivéve egyetlen fázist, a Holdra szállást.
   Az  utas  nélküli  kísérletek  a   megismerést  szolgálták.  Meg  kellett 
bizonyosodni arról, hogy mit talál az első ember a Holdra  lépés alkalmával,
megfelelő-e  erre  egyáltalán a  felszín,  vagy  az  űrhajó,  elsűllyed-e  a 
portengerben, ahogyan azt néhány tudós pesszimistán megjósolta. Ezek az utas
nélküli programok is már hatalmas fejlődést jelentettek ahhoz képest, amit a
Holdról ezelőtt tudtunk.
   A Ranger sorozat célja a Hold első  közelfelvételeinek  készítése volt. A 
képek  segítségével  állapították  meg,  hogy  a Hold  felszíne  alkalmas  a 
leszállásra. A Rangereket azonban  sok  kudarc kísérte. Kilencből csak három
teljesítette küldetését, és készített kiválló képeket, amíg be nem csapódott 
a Hold felszínébe. Az utolsó felvételek néhány méter felbontásúak voltak.
   Az  5   darab   Lunar  Orbiter  feladata   a  lehető   legjobb   minőségű 
Hold-felvételek  készítése  volt,  amelyek  alapján  a   térképészek  és   a 
geológusok a  Hold  felületet pontosan felmérhetik, és ennek segítségével az
Apollo űrhajók leszállóhelyeit is kijelölhetik. Ezenkívül a műszereket még a
Hold  környezetében  levő sugárzások  mérésére, gravitációs  mérésekre  és a 
mikrometeoritok  számlálására is  felhasználták. A  Hold  felszínének 99%-át 
fényképezték le. Ezeken a képeken a legjobb felbontás 60 m-től 1 km volt.
   A  Surveyor  sorozat  űreszközei  kisméretű kísérleti szerkezetek voltak,
amelyek a sima Holdra szállás technikai problémáinak vizsgálatát szolgálták.
Hét  ilyen esetben háromlábú  pókszerű szerkezetet  indítottak. Közülük  hat 
szállt le sikeresen. A Surveyor-1 a Luna-9 után másodiknak fényképezte le  a
Hold  felszínéről  magát  a holdfelszínt, előszőr  vizsgálva  annak  fizikai 
szerkezetét, először végzett kémiai vizsgálatokat.

                             Az Apollo-prgram

   Az  egyik   Apollo-űrhajós  szerint  a   leggyakoribb  kérdés   a  Földre 
visszaérkezés után  a  következő  volt: "Milyen érzés  volt a Holdon lenni?" 
Ez mutatja a programnak a széles közvéleményre  gyakorolt igazi  hatását. De 
az asztronautáktól  ritkán  érdeklődtek  a tudományos célok  felől. Pedig az 
Apollók tudományos eredményei épp olyan fontosak, mint embereinek kalandjai.
Ismertetésük  legnagyobb nehézsége, hogy az eredmények nagyon szerteágazóak. 
Amellett, hogy az  űrhajósok  mintaanyagot  gyűjtöttek és  saját  tudományos 
megfigyeléseket végeztek, több műszeregységet hagytak a Holdon,  amelyek még
sokáig működtek.
   A  Hold  körüli  pályán  végzett  vizsgálatok közül  a fényképezés volt a 
leginkább lényegretörő és ennek  volt a legközvetlenebb hatása. Sok  fénykép 
minősége  lényegesen  jobb  a  Lunar  Orbiterekénél. Ennek  fő  oka, hogy  a 
fényképezőgépeket  ember  kezelte, a kameráik a legjobbak voltak és a filmet
földi laborokban hívták elő. Még  szintén a Hold  körüli pályáról végezték a 
röntgensugár-fluoreszcencia    vizsgálatokat,    melyekkel   a   holdkőzetek 
(összetételére  és  annak területi változásaira tudtak következtetni. Ezeken 
kívül itt még a Hold igen gyenge mágneses terét is vizsgálták.
   Amikor már a szakemberek megbizonyosodtak a Holdra szállás lehetőségéről,
még a legfontosabb  kérdés  megválaszolatlan  maradt:  Hová  szálljon  le  a 
Holdkomp?  Az  Apollo-11  idejében  már  kibontakozóban  volt  a  végső érv: 
legfontosabb a biztonságos leszállás. A leszállóhelyet a Holdnak a Föld felé
forduló  félgömbjén  a  hajtóanyag-megtakarítás  céljából a Holdegyenlítőhöz 
minél közelebb, sima területen  kell megválasztani. Az Apollo-11 sikere után 
a későbbi  utak tervezésénél már kevesebbet  kellett foglalkozni a leszállás 
biztonságával   törődni,   többet   foglalkozhattak  a  kitűzött  tudományos 
szempontokkal.

Az Apollo utazások legfontosabb adatait az alábbi táblázatban közöljük:


Sorszám      Indulás     Érkezés     Parancsnok     Apollo        Holdkomp
                                                    pilóta         pilóta

Apollo-8   1968.12.21.  1968.12.27.  F. Borman    J. Lovell      W. Anders
Apollo-10  1969.05.18.  1969.05.26.  T. Stafford  J. Young       E. Cernan
Apollo-11  1969.07.16.  1969.07.24.  N. Armstrong M. Collins     E. Aldrin
Apollo-12  1969.11.24.  1969.11.24.  Ch. Conrad   R. Gordon      A. Bean
Apollo-13  1970.04.11.  1970.04.17.  J. Lovell    F. Haise       J. Swigert
Apollo-14  1971.01.31.  1971.02.09.  A. Shepard   S. Roosa       E. Mitchell
Apollo-15  1971.07.26.  1971.08.07.  D. Scott     A. Worden      J. Irwin
Apollo-16  1972.04.16.  1972.04.27.  J. Young     T. Mattinghly  Ch. Duke
Apollo-17  1972.12.07.  1972.12.19.  E. Cernan    R. Evans.      H. Schmitt

   Az  űrhajósok   Holdon  töltött  óráit   természetesen   előre   gondosan 
megtervezték.  Az asztronauták  elképzelhetetlenül távol voltak a Földtől. A
hangjukat  szállító  rádióhullámoknak   több  mint  egy   másodpercre   volt
szükségük, amíg elértek a Földre.
   A  felszínen  öt fontosabb vizsgálatot végeztek, illetve készítettek elő. 
Az első a szeizmikus mérőberendezések kihelyezése öt leszállóhely közelében.
Ezek több évig működtek rengeteg adatot árasztva. Amíg a Holdról jövő adatok
feldolgozását be nem szüntették 10.000 holdrengést vizsgáltak. Ezek  részben
természetes  eredetűek  (meteor, ár-apály),  részben  ember  által okozottak 
voltak.  Segítségükkel  következtetéseket  tudtak   levonni  a  Hold   belső 
szerkezetéről.
Hővizsgálatok  során  lemérték  a  felszín  hőmérsékletét  napon (111 Cº) és 
árnyékban (-171 Cº), valamint a Hold belső hőmérsékletére is  következtettek
hőáramlás mérések segítségével.
   A  felszínen  végzett  mágneses  mérések  segítségével  rájöttek,  hogy a
Holdnak valaha sokkal erősebb mágneses tere volt mint ma.
   Három  leszállás  során  lézertükröket  is  elhelyeztek a Hold felszínén, 
amelyek segítségével könnyen lehet követni az égitest mozgását.
   Ezeken  kívül az  Apollo-program  során  begyűjtöttek és  a Földre hoztak 
381,69 kg kőzetmintát. Ennek csipetnyi darabjait már  a földi laboratóriumok
vizsgálták    meg   többféle    szempontból   különféle   módszerekkel.   Az 
Apollo-program során  tehette először lábát más égitestre 12 földi ember. Ez
és  a  mérhetetlen  tudományos  eredmény  búsásan  visszafizette az Egyesült 
Államoknak a 40 milliárd ráfordítást.

                                                              Gyenizse Péter





                      A Holdkutatás jelene és jövője

   Majdnem 20  év  telt el  (a Luna-24, 1976-ban járt a Holdon)  azóta hogy, 
utoljára  indult  űrszonda  a  Holdhoz.  1990-ben  már  történt  kísérlet  a 
holdkutatás  újboli  megindítására,  a  japán  Hagoromo űrszonda két hónapot 
töltött  Hold  körüli  pályán  és  fontos  méréseket   végzett  a  Hold-Föld 
rendszerről. 1990  és  1992 decemberében  pedig a Galileo űrszonda készített 
felvételeket a Hold tőlünk nem vagy kevésbé látható poláris vidékeiről.
   A kimaradt 20 év miatt az "agyonvizsgált" Hold kevésbé van feltérképezve,
Mint  a "Magellán" űrszonda által  feltérképezett Vénusz.  Nem voltak átfogó 
részletes térképeink az égitest egészéről,  mindaddig míg 1994. január 25-én 
el nem  indult a "Clementine" űrszonda.  A szonda 1994. február 21. és 1994. 
május 3.  között a  Holdról mintegy  másfél  millió  felvételt  készített. A 
kutatás  hangsúlya  a  lézeres  magasságmérésen  valamint a  topografikus és 
multispektrális térképezésen volt.
   Utóbbi  azt  jelenti,  hogy  a  Holdról  nem  egy  hanem  11  - különböző 
hullámhosszakon  készült  -  globális  térkép  áll  majd rendelkezésünkre az
ezredfordulóra. A feldolgozás ugyanis 6-7 évbe fog kerülni, lehetővé téve az
egyes területek ásványi, geokémiai és földtani összetételének meghatározását
és  ezáltal lehetővé válik a későbbi gazdasági  hasznosítás. A Hold  ugyanis 
gazdag  olyan  ásványokban és fémekben, amely a Föld kémiai aktivitása miatt 
nálunk nem létezik vagy kis mennyiségben áll rendelkezésünkre.
   Az  évezred  előtt az amerikaiak, a japánok és az oroszok akarnak egy-egy 
űreszközt a  Hold  térségébe  küldeni. Elsősorban a kevéssé kutatott poláris 
övezeteket akarják felderíteni  ahol  feltételezik, hogy  vízjég található a 
felszín közelében.
   2005-re  tervezik az  ember visszatérését a Holdra és ez által kezdődne a
Hold meghódítása.  Az ESA,  a NASA és az  oroszok  együttműködésével 2008-ra 
holdbázist kívánnak létrehozni a Hold  túlsó oldalán. A bázis létrehozásához 
mindössze  négy, a működtetéséhez  pedig  évente  egy űrrepülőgép indítására 
lenne szükség. A bázison  lévő űrhajósok  életfenntartásához szükséges vizet 
és  oxigént, a holdkőzetekből  vonnák ki és algák segítségével a kilélegzett 
szén-dioxidból  nyernék vissza. Később a bázis önfenntartóvá válna.  A bázis 
továbbfejlődéséhez  szükséges  nyersanyagokat  és  fémeket  a  holdkőzetből, 
napkohók  által  munkálnák  meg. Az  űrrepülőgépek évente egyszer holdkörüli 
pályára   állnának   és  új   típusú  holdkompok  segítségével  cserélnék  a 
személyzetet  és szállítanák el a  Holdon készült termékeket. A  holdbázison 
levő  személyzet,  napenergiával  működő  holdautókkal járnák be az  égitest 
felszínét  és  geológiai  kutatásokat  végeznének. A  holdbázis  kétségkívül 
legigéretesebb kutatási iránya csillagvizsgálók telepítése a Holdra. A holdi
vizuális  és  rádiócsillagászat, tudományos  áttörést  jelentene.  A  légkör 
nélküli Holdon napi 24 órán keresztül lehet észlelni, az égitestek követése,
a lassú tengelyforgás miatt könnyebbé válik és hosszú expozíciós időket tesz
lehetővé  (ez a  HST-nél  nem valósítható meg).  A  földinél  6-szor  kisebb 
gravitáció  miatt  minden eddiginél nagyobb távcsövek építhetők, mozgásuk és 
szerkezetük  pedig  egyszerűbbé  válik. A  holdbázis létrehozása kétségkívül 
költséges  vállalkozás,   amely  tudományos  eredményeken  kívül   gazdasági 
haszonnal is  járhat. Elsősorban a ritka  fémek és nyersanyagok kitermelése, 
feldolgozása  valamint  interferon  és  kristályok  termelése  és  a  Földre 
visszajuttatása  révén.  De  lehetővé  válhat  később  geoszinkron  műholdak 
pályára állítása a Holdról, ami 15-20-szor kevesebbe kerülne mint a Földről,
és  a  szerkezeti  anyagok  is  könnyebbé  válnak.  Van  egy  másik  nem túl 
bizalomgerjesztő  javaslat is, miszerint a Holdra szállítanák a földi erősen
sugárzó,  hosszú bomlási  idővel  rendelkező  atomenergetikai hulladékot. Ez 
kétségtelenül  jobb  megoldás  mintha  a földi atomtemetőkbe vagy az óceánok 
mélyére sűlyesztenénk és ezáltal fertőznénk a Földet.
   A  jövő  holdkutatása már a holdbázisokról fog majd folyni és kétségkívül
rengeteg  tapasztalatot  fog  nyújtani  a  Naprendszer  és  a világűrkutatás 
jövőbeni lehetőségeinek és problémáinak felderítésében.

                                                              Hoffmann János

Google
 
Web iqdepo.hu
    © Copyright 1996-2017
    iqdepo / intelligence quotient designing power - digitális kultúrmisszió 1996 óta
    All rights reserved. Minden jog fenntartva. | xhtml, css, 508
internetes partnerünk:
Netmester
netmester a holnaptervező