├»3┌─┐ ▀ ▄ ▀ ▀ ▄ ▀ ▀Ý├»0
├»3│ ▄─┐ ▄─┐ ▄─┐ ┬─▄ ┌ ▄ ▄ ▄ ▄─┐ █─┐ ▄ █▀█ ┬─▄─▄ ▄─┐ ▄─┐ ▄ ┌─█ ▄ ┌─▄ ┬─▄├»0
├»3│─▄ █ █─┘ █─┘ │ █ │ █ █ █ █ █ │ █ █ █ │ █ █ █─┘ █ █ │ █ █ ┌─█ │ █├»0
├»3└─▀ ▀ ▀─┘ ▀─┘ ┴ ▀ └─▀─▀ ▀ ▀─┘ ▀ ┴ ▀ ▀▀▀ ┴ ▀ ▀ ▀─┘ ▀ ▀ └─▀ ▀ └─▀ ┴ ▀├»0
├»4100 éves a greenwichi 0 meridián (1984)├»0
├»5(1996-ban 112 éves)├»0
Az egyes országok pontosidő-szolgálata a greenwichi atomórával megadott
pontosidőjelzéshez igazodik. Greenwichtól számítják a tengeri tájékozódáshoz
szükséges hosszúsági fokokat. A hajózás és a térképészet részére
nélkülözhetetlen kiindulási meridiánt 1884-ben fogadták el nemzetközileg, s
azóta a mi térképeink is a greenwichi délkörhöz igazodnak.
Londontól kirándulóhajóval alig egy órányira van a Greenwich nevű
kisváros. Legfőbb nevezetessége a régi Obszervatórium és a Tengerészeti
Múzeum. Mindkét intézmény a tudomány- és a technikatörténet hallatlanul
gazdag és érdekes gyűjteménye. Az Obszervatórium udvarán acélszalag jelzi a
0 meridiánt, nyugodtan átléphetjük, s ezzel a keleti félgömbről a nyugatira
jutottunk anélkül, hogy bármit észrevettünk volna. Ez az igazi absztrakció.
De pillantsunk a greenwichi csillagvizsgáló múltjába!
├»4Az "ősműszerek"├»0
A tájékozódáshoz szükséges földrajzi szélességet az Egyenlítőtől (0º
szélesség) mérték, a Sark 90º. A delelő Nap zenittávolságának, a Sarkcsillag
magasságának mérésével a szélességet már régen is tűrhető pontossággal
tudták mérni. Jákob botja, asztrolábium, gnómon és hasonló eszközök után
Johan Hadley (1682-1724) angol műszerkészítő találta fel a tükörkvadránst
1730-ban. A később kidolgozott tükörszextánssal már a pontos
szélességmeghatározás is lehetővé vált.
Sokkal nehezebben oldották meg a hosszúságmeghatározást. Az irány és
sebesség mérésével, az utazás időtartamának ismeretében némileg meg tudták
állapítani a tartózkodás helyét, de a sok zavaró körülmény
(szélirányváltozás, áramlatok) miatt akár hetekig is bolyonghattak a
tengeren, mire partot értek.
Galileo Galilei (1564-1642) olasz fizikus és csillagász a Jupiter
holdjainak megfigyelését ajánlotta, mert - mondta - a négy jól látható
jupiterhold eltűnése a bolygó mögött mindenünnen azonos pillanatban látható.
Ha tehát kiszámítják előre a holdak eltűnésének pillanatát, mondjuk, Livorno
kikötőjére, akkor a táblázatban foglalt adatok és a helyi megfigyelés
alapján az időkülönbség a kérdéses hely és Livorno helyi ideje között kiadja
a hosszúságot (24 óra 360 fok, egy óra különbség tehát 15 fok). A számítást
azonban zavarja a fény sebessége (ezt Galilei még nem tudta megmérni) és a
szükséges táblázatok hiánya, eltekintve attól, hogy hajón a gyenge távcsővel
a mérés sem egyszerű. Egyébként a módszert később pontosan kidolgozták, s
még a második világháborús távolfelderítő és távolsági bombázógépek
navigátorai is a jupiterholdak táblázatait vitték magukal és ezeket
használták, amikor ellenséges terület fölött teljes rádiócsendet
parancsoltak nekik, s így nem volt mód a rádiós navigálásra.
Egy francia utazó II. Károly angol királyt a XVII. században azzal
kereste fel, hogy megtalálta a precíziós hosszúságmeghatározás titkát. Ki
kell számítani - mondta - a Nap, Hold és a bolygók helyzetét az
állócsillagokhoz képest. A tengeren végzett megfigyelés és az előre
elkészített táblázatok adatai alapján az időkülönbség, illetve a földrajzi
hosszúság meghatározható. Kiinduló hosszúsági körnek a londonit ajánlotta. A
király - a szakértők meghallgatása után - 1675. június 22-én elrendelte a
tengerészeti obszervatórium létesítését. Megbízta Sir Christopher Wren-t
(a londoni Szt. Pál katedrális építőjét) az új csillagvizsgáló
megépítésével, s annak helyéül a greenwichi királyi parkot jelölte meg.
├»4A királyi csillagvizsgáló├»0
Wren a park egyik dombján levő régi erődítmény megmaradt falai
felhasználásával "szerény pompával" felépítette a "királyi
csillagvizsgálót". Annak irányítását és anyagi ellátását az Admiralitásra
bízták, vezetőjévé pedig John Flamsteed-et (1646-1719) nevezték ki, mint
"királyi csillagászt". (Flamsteed eredetileg nem csillagásznak, hanem papnak
készült. Derbyben született, műkedvelésből kesdett asztronómiával
foglalkozni, s a királyt - a francia utazó említett látogatása után -
ő győzte meg a csillagvizsgáló létesítésének szökségességéről.)
Flamsteed legfontosabb feladatául a holdtáblázatok elkészítését jelölték
meg, tehát azt, hogy méréssorozatokkal határozza meg: a Hold milyen
időpontokban hány fokra, percre stb. van a Naptól, illetve bizonyos
állócsillagoktól. Optikai műszerek ekkor már voltak ugyan, de pontosabbnak
tartották a nagyméretű, optika nélküli mérőeszközöket. Az intézet
műszereinek nagy részét Flamsteed tervezte, s amit nem ő készített
személyesen, azt Thomas Tompion-nak (1639-1713), a kor egyik leghíresebb
órásának műhelyében készítették. Tompion készítette a nagy pontosságú
ingaórákat is, ezeknek az ingái két másodperc alatt végeztek egy lengést.
(Azért készítette Tompion lassú járatúra az órák gátlóművét, hogy a levegő
ellenállása az inga mozgását lehetőleg ne befolyásolja.) Flamsteed eredeti
műszerei közül nem sok maradt meg, egyet a kensingstoni múzeumban, egyet
magángyűjteményben őríznek.
Tompion készített egy közel három méter sugarú szextánst. Ezt 1689-ig
használták, s mintegy 20 000 mérést végeztek vele. Abraham Sharp - ugyancsak
királyi csillagász - nagy, falra rögzíthető óriás-szextánst szerelt fel, s
azzal 2800, szabad szemmel látható csillag pozícióját határozta meg. Az ő
holdtáblázatait sokáig a legjobbnak tartották, s azokat Newton is
felhasználta a holdmozgások elemzésekor.
Flamsteed adatait utóda, Edmond Halley (1656-1743) tette közzé. A
kinyomtatott füzetből Flamsteed özvegye 97 oldalt kitépett, és ezekből
állították össze később a Historia Coelestis című kis kiadványt, amit
Flamsteed postumus műveként jelentettek meg.
Flamsteed utódai közül James Bradley (1693-1762) szorgos kutatások után
az aberráció felfedezésével műszeres bizonyítékát adta a Föld Nap körüli
keringésének. Apró, de jellemző kis történet szól róla. Egy alkalommal a
királynő meglátogatta az obszervatóriumot, és sok egyéb közt azt is
megkérdezte, mennyi Bradley fizetése. A királynő elámult, amikor
meghallotta, milyen keveset fizet az Admiralitás a tudósnak. Bradley azonban
azzal nyugtatta meg, hogy ha akirályi csillagász nagyobb jövedelmet élvezne,
sokan törnék magukat az állás után olyanok is, akiket nem a tudományos minka
lelkesítene, hanem a pénz. Nem bizonyos, hogy a történet igaz, de az
elgondolásában van valami...
├»4Sokoldalú tevékenység├»0
Greenwich történetéhez tartozik az is, hogy az első ekvatoriális
szerelésű (vagyis a Föld tengelyével párhuzamos tengely körül forgó) lencsés
távcsövet Jesse Ramsden (1735-1800) világhírű műszerész készítette (e távcső
ma Kensingtonban, a Tudománytörténeti Múzeumban van), továbbá, hogy
kosárgömb leejtésével 1833 óta jelzik a pontos időt, s a tengerészek számára
oly fontos Nautical Almanach (Tengerészeti Almanach) 1831 óta jelenik meg.
A hosszúságmeghatározás a térképészeknek is nagy gondjuk volt, ahány
ország, annyi 0 meridiánt használt. Volt párizsi, nürnbergi, bonni,
pétervári - magyar is volt, nem is egy: budai, nagyszombati,
marosvásárhelyi. Mikoviny Sámuel (1700-1750) országfelmérésekor a pozsonyi
vár egyik tornyán áthaladó hosszúsági kört vette 0 meridiánnak. Az európai
országok térképezésekor ma általában a greenwichit veszik kiindulásul. A
régi Osztrák-Magyar Monarchia világhírű térképeinek 0 meridiánja viszont a
Kanári-szigetekhez tartozó Ferro (ma: Hierro) szigetén áthaladó hosszúsági
kör volt.
A XIX. század közepén több nagy távcsöves műszert - úgynevezett
passzázscsövet - kapott a greenwichi intézet a Nap és a csillagok delelési
időpontjainak a megállapítására. A második világháború végéig 650 000 mérési
adatot jegyeztek fel a Nap, a Hold és a bolygók mozgásának megfigyelése
során. A pontos időt 1852 óta távíró jelzi, s 1865-től a vasútforgalom
számára óránként jelzik a "greenwichi pontos időt". A múlt század hatvanas
éveinek végétől tudományos csillagászati alapkutatásokat is végeznek, és
asztrofizikai, meterológiai megfigyeléseket is folytatnak, 1873 óta pedig a
napfoltok és a mágneses jelenségek összefüggéseit is jegyzik.
├»4Újabban múzeum├»0
A második világháború alatt az obszervatórium megsérült, számos műszert
javítani kellett. A közelben húzódó villamos vezetékek, a nagyváros fényei,
a nehéz járművek okozta talajrezgés gátolták a pontos munkát, azért Sussex
világos ege alatt Herstmonceux-ban, egy régi várkastélyban szerelték fel az
új csillagvizsgálót. A greenwichi kupolákat is rendbehozták, és megkezdődött
az e gész intézmény múzeummá szervezése. A navigáció történetében oly nagy
szerepet játszó Harrison kronométereket hosszan tartó, szakszerű munkával
restaurálták, s azok a Tengerészeti Múzeumban ma is működés közben
tanulmányozhatók. A csillagászati múzeummá lett intézmény parkjában
láthatjuk Herschel óriástávcsövének megmaradt részeit, számos csillagászati
műszer eredeti helyén maradt. Láthatók Graham és Tompion órái, könyvek,
lencse- és tükörcsiszoló gépek, szerszámok, észlelési jegyzőkönyvek...
A teljes restaurálást 1975-ben az intézet alapításának háromszázadik
évfordulójára fejezték be. Naponta sok százan látogatják ezeket a
gyűjteményeket, megtekintésük életre szóló élmény.
├»5(Forrás: Az Élet és Tudomány Kalendáriuma 1984., 28-33. old.)├»0
├»3Dr. Horváth Árpád├»0