iqdepo // A Greenwichi 0 meridián (Dimenzió #02)

┌─┐                       ▀     ▄   ▀                        ▀   ▄ ▀  ▀Ý
│   ▄─┐ ▄─┐ ▄─┐ ┬─▄ ┌ ▄ ▄ ▄ ▄─┐ █─┐ ▄    █▀█   ┬─▄─▄ ▄─┐ ▄─┐ ▄ ┌─█ ▄ ┌─▄ ┬─▄
│─▄ █   █─┘ █─┘ │ █ │ █ █ █ █   █ │ █    █ █   │ █ █ █─┘ █   █ │ █ █ ┌─█ │ █
└─▀ ▀   ▀─┘ ▀─┘ ┴ ▀ └─▀─▀ ▀ ▀─┘ ▀ ┴ ▀    ▀▀▀   ┴ ▀ ▀ ▀─┘ ▀   ▀ └─▀ ▀ └─▀ ┴ ▀

                  100 éves a greenwichi 0 meridián (1984)
                            (1996-ban 112 éves)

   Az egyes országok pontosidő-szolgálata a greenwichi  atomórával  megadott
pontosidőjelzéshez igazodik. Greenwichtól számítják a tengeri tájékozódáshoz
szükséges   hosszúsági   fokokat.   A   hajózás  és  a  térképészet  részére 
nélkülözhetetlen kiindulási meridiánt 1884-ben fogadták  el nemzetközileg, s 
azóta a mi térképeink is a greenwichi délkörhöz igazodnak.

   Londontól  kirándulóhajóval  alig  egy  órányira  van  a  Greenwich  nevű 
kisváros.  Legfőbb  nevezetessége  a  régi  Obszervatórium és a Tengerészeti 
Múzeum. Mindkét  intézmény  a  tudomány- és  a  technikatörténet hallatlanul 
gazdag  és érdekes gyűjteménye. Az Obszervatórium udvarán acélszalag jelzi a
0 meridiánt, nyugodtan  átléphetjük, s ezzel a keleti félgömbről a nyugatira
jutottunk anélkül, hogy bármit  észrevettünk volna. Ez az igazi absztrakció. 
De pillantsunk a greenwichi csillagvizsgáló múltjába!

                             Az "ősműszerek"

   A  tájékozódáshoz  szükséges  földrajzi  szélességet  az Egyenlítőtől (0º 
szélesség) mérték, a Sark 90º. A delelő Nap zenittávolságának, a Sarkcsillag 
magasságának  mérésével  a  szélességet  már  régen  is tűrhető pontossággal 
tudták  mérni.  Jákob  botja,  asztrolábium, gnómon és hasonló eszközök után 
Johan Hadley (1682-1724) angol műszerkészítő  találta  fel a  tükörkvadránst 
1730-ban.    A    később   kidolgozott   tükörszextánssal   már   a   pontos 
szélességmeghatározás is lehetővé vált.
   Sokkal  nehezebben  oldották  meg  a  hosszúságmeghatározást. Az irány és 
sebesség  mérésével,  az utazás időtartamának ismeretében némileg meg tudták 
állapítani   a   tartózkodás    helyét,   de    a   sok   zavaró   körülmény 
(szélirányváltozás,  áramlatok)  miatt  akár  hetekig  is   bolyonghattak  a 
tengeren, mire partot értek.
   Galileo  Galilei  (1564-1642)  olasz  fizikus  és  csillagász  a  Jupiter 
holdjainak megfigyelését ajánlotta,  mert  - mondta -  a  négy  jól  látható 
jupiterhold eltűnése a bolygó mögött mindenünnen azonos pillanatban látható.
Ha tehát kiszámítják előre a holdak eltűnésének pillanatát, mondjuk, Livorno
kikötőjére,  akkor  a  táblázatban  foglalt  adatok  és  a helyi megfigyelés 
alapján az időkülönbség a kérdéses hely és Livorno helyi ideje között kiadja 
a hosszúságot (24 óra 360 fok, egy óra különbség tehát 15 fok).  A számítást 
azonban zavarja a  fény  sebessége (ezt Galilei még nem tudta megmérni) és a 
szükséges táblázatok hiánya, eltekintve attól, hogy hajón a gyenge távcsővel 
a mérés  sem  egyszerű. Egyébként  a módszert később pontosan kidolgozták, s 
még  a  második  világháborús  távolfelderítő  és   távolsági   bombázógépek 
navigátorai  is   a  jupiterholdak  táblázatait  vitték  magukal  és  ezeket 
használták,   amikor   ellenséges   terület   fölött   teljes   rádiócsendet 
parancsoltak nekik, s így nem volt mód a rádiós navigálásra.
   Egy  francia  utazó  II. Károly  angol  királyt  a  XVII. században azzal 
kereste fel, hogy megtalálta a  precíziós  hosszúságmeghatározás  titkát. Ki 
kell  számítani  -  mondta  - a  Nap,  Hold  és  a   bolygók   helyzetét  az 
állócsillagokhoz   képest.  A   tengeren  végzett  megfigyelés és  az  előre 
elkészített táblázatok adatai  alapján  az időkülönbség, illetve a földrajzi 
hosszúság meghatározható. Kiinduló hosszúsági körnek a londonit ajánlotta. A
király -  a szakértők meghallgatása  után  - 1675. június 22-én elrendelte a
tengerészeti  obszervatórium  létesítését.  Megbízta  Sir Christopher Wren-t 
(a   londoni   Szt.  Pál   katedrális   építőjét)   az  új   csillagvizsgáló 
megépítésével, s annak helyéül a greenwichi királyi parkot jelölte meg.

                        A királyi csillagvizsgáló

   Wren  a  park  egyik  dombján  levő  régi  erődítmény   megmaradt   falai 
felhasználásával    "szerény     pompával"     felépítette     a    "királyi 
csillagvizsgálót".  Annak  irányítását  és anyagi ellátását az Admiralitásra 
bízták,  vezetőjévé  pedig  John Flamsteed-et (1646-1719)  nevezték ki, mint 
"királyi csillagászt". (Flamsteed eredetileg nem csillagásznak, hanem papnak 
készült.    Derbyben   született,   műkedvelésből   kesdett   asztronómiával 
foglalkozni,  s  a  királyt  -  a francia utazó  említett látogatása után  - 
ő győzte meg a csillagvizsgáló létesítésének szökségességéről.)
   Flamsteed legfontosabb feladatául a holdtáblázatok elkészítését  jelölték 
meg,  tehát  azt,  hogy  méréssorozatokkal  határozza  meg:  a  Hold  milyen 
időpontokban  hány  fokra,  percre  stb. van  a  Naptól,  illetve   bizonyos 
állócsillagoktól.  Optikai  műszerek ekkor már voltak ugyan, de pontosabbnak 
tartották  a  nagyméretű,   optika   nélküli  mérőeszközöket.   Az   intézet 
műszereinek  nagy  részét  Flamsteed  tervezte, s  amit   nem   ő  készített 
személyesen,  azt  Thomas Tompion-nak (1639-1713),  a kor  egyik leghíresebb 
órásának  műhelyében  készítették.  Tompion  készítette  a  nagy  pontosságú 
ingaórákat is, ezeknek az  ingái két  másodperc alatt  végeztek egy lengést.
(Azért készítette Tompion lassú járatúra az órák gátlóművét,  hogy  a levegő 
ellenállása az inga mozgását lehetőleg ne befolyásolja.)  Flamsteed  eredeti 
műszerei közül  nem sok  maradt meg,  egyet a kensingstoni  múzeumban, egyet 
magángyűjteményben őríznek.
   Tompion  készített  egy  közel  három méter sugarú szextánst. Ezt 1689-ig 
használták, s mintegy 20 000 mérést végeztek vele. Abraham Sharp - ugyancsak
királyi  csillagász  - nagy, falra rögzíthető óriás-szextánst szerelt fel, s
azzal 2800, szabad szemmel  látható  csillag  pozícióját határozta meg. Az ő 
holdtáblázatait   sokáig   a   legjobbnak  tartották,  s  azokat  Newton  is 
felhasználta a holdmozgások elemzésekor.
   Flamsteed   adatait  utóda,  Edmond  Halley (1656-1743)  tette  közzé.  A
kinyomtatott  füzetből  Flamsteed özvegye  97  oldalt kitépett,  és  ezekből 
állították össze  később a  Historia  Coelestis  című  kis  kiadványt,  amit 
Flamsteed postumus műveként jelentettek meg.
   Flamsteed utódai közül  James Bradley (1693-1762)  szorgos kutatások után
az aberráció felfedezésével műszeres bizonyítékát adta  a  Föld  Nap  körüli 
keringésének.  Apró, de  jellemző kis történet  szól  róla. Egy alkalommal a 
királynő  meglátogatta  az  obszervatóriumot,  és  sok  egyéb  közt  azt  is 
megkérdezte,  mennyi   Bradley   fizetése.  A   királynő   elámult,   amikor 
meghallotta, milyen keveset fizet az Admiralitás a tudósnak. Bradley azonban
azzal nyugtatta meg, hogy ha akirályi csillagász nagyobb jövedelmet élvezne,
sokan törnék magukat az állás után olyanok is, akiket nem a tudományos minka
lelkesítene,  hanem  a  pénz.  Nem  bizonyos,  hogy  a  történet igaz, de az 
elgondolásában van valami...

                           Sokoldalú tevékenység

   Greenwich   történetéhez  tartozik  az  is,  hogy  az  első  ekvatoriális 
szerelésű (vagyis a Föld tengelyével párhuzamos tengely körül forgó) lencsés
távcsövet Jesse Ramsden (1735-1800) világhírű műszerész készítette (e távcső
ma  Kensingtonban,  a   Tudománytörténeti   Múzeumban  van),  továbbá,  hogy 
kosárgömb leejtésével 1833 óta jelzik a pontos időt, s a tengerészek számára
oly fontos Nautical Almanach (Tengerészeti Almanach) 1831 óta jelenik meg.
   A  hosszúságmeghatározás  a  térképészeknek  is nagy  gondjuk volt, ahány 
ország,  annyi  0  meridiánt  használt.   Volt  párizsi,  nürnbergi,  bonni, 
pétervári  -  magyar   is   volt,   nem   is   egy:   budai,   nagyszombati, 
marosvásárhelyi.  Mikoviny Sámuel (1700-1750)  országfelmérésekor a pozsonyi
vár egyik tornyán  áthaladó hosszúsági kört vette 0  meridiánnak. Az európai 
országok térképezésekor ma  általában a greenwichit  veszik  kiindulásul.  A 
régi Osztrák-Magyar Monarchia világhírű térképeinek 0  meridiánja viszont  a
Kanári-szigetekhez  tartozó  Ferro (ma: Hierro) szigetén áthaladó hosszúsági 
kör volt.
   A  XIX.  század   közepén  több  nagy  távcsöves  műszert  -  úgynevezett 
passzázscsövet - kapott a greenwichi  intézet  a Nap és a csillagok delelési 
időpontjainak a megállapítására. A második világháború végéig 650 000 mérési
adatot jegyeztek fel a Nap, a  Hold  és  a  bolygók  mozgásának megfigyelése 
során. A  pontos időt  1852  óta  távíró  jelzi, s 1865-től  a vasútforgalom 
számára óránként jelzik a "greenwichi pontos időt". A múlt  század  hatvanas 
éveinek végétől tudományos  csillagászati  alapkutatásokat  is  végeznek, és 
asztrofizikai,  meterológiai megfigyeléseket is folytatnak, 1873 óta pedig a 
napfoltok és a mágneses jelenségek összefüggéseit is jegyzik.

                              Újabban múzeum

   A második világháború alatt  az  obszervatórium megsérült, számos műszert 
javítani kellett. A közelben húzódó villamos vezetékek, a nagyváros  fényei, 
a nehéz járművek okozta talajrezgés  gátolták a  pontos munkát, azért Sussex 
világos ege alatt Herstmonceux-ban, egy  régi várkastélyban szerelték fel az 
új csillagvizsgálót. A greenwichi kupolákat is rendbehozták, és megkezdődött
az e gész  intézmény  múzeummá szervezése. A navigáció történetében oly nagy 
szerepet játszó Harrison  kronométereket  hosszan  tartó, szakszerű munkával 
restaurálták,  s  azok  a  Tengerészeti  Múzeumban  ma  is  működés   közben 
tanulmányozhatók.  A   csillagászati  múzeummá   lett  intézmény   parkjában 
láthatjuk Herschel  óriástávcsövének megmaradt részeit, számos csillagászati 
műszer  eredeti  helyén  maradt. Láthatók  Graham  és Tompion órái, könyvek, 
lencse- és tükörcsiszoló gépek, szerszámok, észlelési jegyzőkönyvek...
   A  teljes  restaurálást  1975-ben  az  intézet alapításának háromszázadik 
évfordulójára  fejezték  be.   Naponta   sok   százan  látogatják  ezeket  a 
gyűjteményeket, megtekintésük életre szóló élmény.

         (Forrás: Az Élet és Tudomány Kalendáriuma 1984., 28-33. old.)

                                                           Dr. Horváth Árpád
Dimenzió #02

Világ(egyetem)

(csillagászat)

Legnépszerűbb számunk

Legnépszerűbb cikkünk

Dimenziók
