Dimenzió #02

Világ(egyetem)

(csillagászat)

Legnépszerűbb számunk

[#24] Kapcsolat - kezdő és gyakorló szeretőknek -


Legnépszerűbb cikkünk

[#24] Szerelmes versek

               ▀Ý
              ▄──     ▀     ▀     ▄          ▀Ý         ┐
              █─  ┌─▄ ▄     ▄ ▄─┐ █ ▄─┐ ┬─▄ ▄─┐ ▄─┐ ▄─┐ │ ▄
              █   │ █ █     █ █─┘ █ █─┘ │ █ █─┘ ▀─┐ █─┘ █─┤
              ▀── └─█ ▀     █ ▀─┘ ▀ ▀─┘ ┴ ▀ ▀─┘ ▀─┘ ▀─┘ ▀ └ ▀ ▀ ▀
                   ─▀      ─▀

           (Évszázados csillagászati és meteorológiai feljegyzések)

   Bemutatunk  néhány régi - magyar krónikák, naplók, és évkönyvek adataiból
válogatott  -  feljegyzést  az  égbolt  feltűnő jelenségeiről: üstökösökről,
meteorokról,  feltűnő  időjárási  jelenségekről  stb.  Ezek az évszázadokkal 
ezelőtti  bejegyzések  -  a  legkorábbi   1056-ból,  a  legkésőbbi  1765-ből 
származik  -  nem  hivatásos  csillagászoktól  erednek, így elsősorban arról 
adnak  szemléletes  képet,  hogy  mit ismert és hitt a régmúlt korok művelt,
tanult  embere  az  égboltról.  A  régi   krónikák   adatai  -  az   alkalmi
érdekességeken  túl  -  a  mai tudomány számára is hasznosak. Így például az
erdélyi  és  felvidéki  feljegyzésekből  mutatható  ki,  hogy  az  1572. évi 
nevezetes szupernova a jelenleg ismert időpontnál már hat héttel korábban is
látható volt. Az itt összeállított feljegyzések a szakértők által már ismert
krónikákból  származnak.  Bizonyos  azonban,  hogy  egyes  plébániák, városi
levéltárak  naplói  közt  lappanganak  még  érdekes  adatok. Felkutatásuk és 
közlésük  érdekes,  hálás  és   fontos  feladata   lehetne   a   honismereti 
szakköröknek.

1056. szeptember 26.
 "Mikor a Hold ragyogó fényben fürösztötte a  Földet,  hirtelen  fogyatkozás 
  lőn, rőt ragyogását pedig nem sápadtság, hanem sötétség követte, ez - mint
  nemsokára kitűnt - a két fejedelem közeli halálának előjele volt."
  (Inhoffer: A magyar királyság egyházi évkönyveinek fennmaradt írásai. 
  Latin nyelvű)

Az  ismeretlen  krónikás  azért  találta   feljegyzésre   méltónak   ezt   a 
holdfogyatkozást,  mert  a  földárnyékba  lépő  holdkorong  teljesen eltűnt, 
vagyis a fogyatkozás szokatlanul sötét volt. A két  "fejedelem": Viktor pápa 
és III. Henrik német-római császár.

Spalato (Split), 1239. június 3.
 "Azon  időben,  Urunk születésének 1239. esztendejében, június havának 3-án 
  csodálatos   és   rettenetes   napfogyatkozás   lőn,  mert  az  egész  Nap 
  elhomályosodék és az egész levegő besötétedett, és  az  égen  a csillagok, 
  mint éjszaka, feltűntek, és egy nagyocska csillag ragyogott a Nap  mellett
  nyugat  felől.  És  mindenkit  olyan  rémület  lepett  meg,  hogy  mintegy 
  észnélkül kiabálva futkostak idestova, azt híve, hogy a  világ  vége jelen
  van."
  (Tamás  spalatói  esperes  latin  nyelvű  Historia  Solonitanorumának  34. 
  fejezetéből,   Közli:   Szabó   K.:  Magyarország  történetének  forrásai, 
  58. old.)

Igen  hű  leírás  arról  a  rettegésről,  amely a középkorban egy-egy teljes 
napfogyatkozáskor  eluralkodott  még a tanultabb embereken is. A fogyatkozás 
Milánó, Velence,  az  Isztriai-félsziget  és  Belgrád  táján  volt teljes. A
fényes csillag a Nap mellett a Jupiter bolygó volt.

Spalato (Split)1239. júniusa
 "Ugyanazon esztendőben (1239-ben)  üstököscsillag  is  látszott,  amely  az 
  északi tájon, mintegy Magyarország fölött csüngött vala és ott maradt több
  napon át, és elég nagy csoda dolgok előjelének látszott vala."
  (Tamás spalatói esperes latin nyelvű Historia Solonitanorumából)

Az 1239. évi üstökösről a fenti krónikán kívül csak  keleti - arab, perzsa -
feljegyzések vannak. A fényes üstököst, természetesen évekkel  az  események 
után, az 1241. évi tatárjárás előhírnökének tartották.

Pécs, 1462. augusztus eleje
  Janus Pannonius: Nyári dél egén látható csillaghoz

  Déli verőfényben mi világlik
              ott fenn az égen?
     Rendbontó csillag: nappal
              a földre ragyog!
  Már az égi oroszlán háta, tompora
                                táján,
     Felfelé hajtja a Nap nyári heves
                                lovait.

  Ám egy nagy jövevény, bátrabb
              mint valamennyi,
     A fennégő Nappal mitse törődve
                                vakít.
  Minden időszakban süt e bíbortűzü
                                kométa,
     Fénye szörnyűséges háborúval
                                fenyeget
  (Janus Pannonius latin versei, Weöres Sándor fordításában.)

A reneszánsz nagy magyar  költője  ezt  az  elégiát  egy  a  nappali égen is
szemmel látható csillag feltűnése alkalmából  írta,  1462. augusztusában. Az
égitest azonban nem "kométa", nem üstökös volt - ahogyan  azt  Janus, és sok
későbbi magyarázója is vélte -, hanem a legnagyobb  fénye idején  nappal  is
látható Vénusz bolygó.

Kornenburg (Ausztria), 1485. március 18.
 "Elfoglalta  tehát  a  király  (Hunyadi Mátyás) Kornenburgot,  amelyet bécs 
  bástyájának tartanak... Azon a napon olyan nagy napfogyatkozás  volt, hogy
  számos  csillagot  lehetett  látni.  Sokan jósolták, hogy a Napfogyatkozás 
  szerencsétlenséget hoz a császárnak."
  (Antonio Bonfini: Mátyás királyról. Ford.: Geréb László)

A leírt napfogyatkozás 1485. március 16-án volt, a teljesség övezete Linzen,
Kőszegen,  és  Esztergomon  át  vonult.  Bécsben  és  Budán a napfogyatkozás 
majdnem teljes volt. A Nap közelében a Merkur, a Vénusz, a Mars és a Jupiter
fényes csillagként látszott.

Bécs, 1489. január
 "Ugyanazon esztendőben, Bódogasszony havában, mikoron  Mátyás király Bécsbe
  vóna, nagy mennydörgés és sebes  csattogás lőn  az  égben.  És  mindnyájan 
  elijedének és félteni kezdék az királyt."
  (Heltai Gáspár: Chronika a magyaroknak dolgairól. Kolozsvár, 1575.)

A  "januári   mennydörgés"  -  amelyről   Antonio  Bonfini   közölt  először 
feljegyzést, s  tőle  vette  át   az  adatot  Heltai  -  valószínűleg   nagy 
magasságban, robbanásszerűen széthulló  tűzgömb (fényes hullócsillag) hangja
lehetett.

Nagyszeben, 1556. március 3.
 "Március 3-án  este  9 óra tájban  egy  mindennél  szörnyűségesebb  üstökös 
  láttatott a Mérleg (csillagkép) első fokánál homályos kékes fekete színben
  (?) és némiképpen vörösen is: gyors futással március 5-ig  egész nap alatt 
  a Mérleg fele mellett 60 résznyivel távolodott a  napéjegyenlőségtől, és a
  felkeléstől a lenyugvásig 30 résznyivel haladt  délről  északra, úgy  hogy
  éppen a látóhatár felett maradt. A csillagértők pedig azt  beszélték, hogy
  az üstökös változása a színe, csóvája és a gyors futása miatt a vallásbeli
  dolgok irányításának  és  törvényeinek  kettészakadását, v alamint  pestis 
  járványt jelent, mindenekelőtt Németországban, Magyarországon,  Erdélyben,
  (Kis-) Ázsiában,  Görögországban,  Törökországban, nemkülönben más, északi 
  birodalmakban, ami be is következett..."
  (Miles Mátyás: Erdély öldöklő angyala..., Nagyszeben)

Az 1556. évi  nagy  üstökös  Európa-szerte  rémületet keltett, ennek  hatása 
érződik a sorokon is. Brassóban az üstököst már március 1-én  - Európában az
elsők közt - megfigyelték; részletes mérését  Fabricius Pál  bécsi  orvos és
csillagász végezte.

Keresztesmező, 1558. május 19.
 "Keresztesmezőn  (Crest-Mező) három kő esett le az égből. Az egyiknek súlya
  26, a másiké 28, a harmadinak 30 font volt."
  (Forgáts    Mihály     kalendáriumi    feljegyzései.   Közli:   Moesz   G. 
  Természettudományi Közlöny, 1911., 437. old.)

 "Magyarországben a keresztesi  mezőn pinkest havának tizenkilencedik napján
  fényes nappal a tiszta égből három kő esék alá, kik a mértékben huszonnégy 
  fontot nyomának egyetemben."
  (Székely István: Magyar krónika. 66. old.)

Az  első  hiteles  feljegyzések   a   Kárpát-medencében,  a   Bihar   megyei
Keresztes-mezőn  észlelt  meteorithullásról;  értéküket az eltérő súlyadatok 
sem csökkentik. Egy magyar font kb. 56 dekagramm.

Miskolc, 1560. júliusa
 "Azon nyárban nagy vízszakadások  lettek  a  felhőkbül (...) Miskolc városa
  körül a záporesőből öt darab kövek hullottak le,  mellyek  olly nagyságúak
  voltak, mint az emberek feje; ezek pedig vasszínűek és büdös kénkő szagúak
  voltak; ezeknek egyike a diósgyőri várban tartatott,  emlékezetnek okáért,
  négye pedig Balassa Zsigmond úr által  Ferdinánd királynak által küldetett
  Bécsbe."
  (Balla Gergely: Nagykőrösi krónika. Kiadta: Szabó K. és Szilágyi S.)

Rövid időn belül a második hiteles adat  magyarországi  meteorithullásról. A
példányok sajnos elkallódtak.

Oltárkő, 1567. április 16.
 "Április  16-án  szörnyű  napfogyatkozás lőn,  a  Nap  nem  látszott  és  a 
  csillagok feltűntek."
  (Joseph Trautsch oltárkői krónikája. Német nyelvű)

A keltezés hibás, a fogyatkozás valójában egy héttel  korábban, április 9-én 
volt, a teljesség zónája Észak-Magyarországon és Erdély északi részén haladt
át, itt a csillagok valóban láthatóvá váltak.

Lőcse, 1572. szeptember 25.
 "II. Rudolphus  magyar  királlyá  koronáztatik.  -  Új  csillag  támad  25. 
  szeptemberben."
  (Lőcsei Kalendárium az 1677. évre)

Nagyszeben 1572. szeptember
 "Néhány asztrológus egy új csillagot tapasztalt és figyelt meg a Cassiopeia
  csillagképben, amelyet eddig senki sem  látott;  pompázatos  ragyogású  és 
  igen fényes volt, 9 hónapon át világolt."
  (Miles Mátyás: Erdélyi öldöklő angyal..., Német nyelvű)

Az  1572-ben  fellángoló  nevezetes  szupernovát  Tycho Brahe november 11-én 
pillantotta meg először, de maga is jelezte,  hogy  mások  még  korábban  is 
látták.  Az  erdélyi  és  felvidéki  krónikák  arról   tanúskodnak,  hogy  a 
szupernova  már  szeptember végén látható volt, és november elején érte el a
legnagyobb  fényét.  Jó  példája  a  régi feljegyzések tudományos értékelési 
lehetőségének.

Csiki szék, Erdély, 1578. július 25.
 "Csíkban nagy kőeső lőn, melynek az köviben  olyanok  voltak, mint egy öreg
  dió; házakat, istállókat törött le, lovakat, disznókat,  barmokat, juhokat 
  ölt meg Szent Jakab napján (július 25.)."
  (Szamosközy István: Székely  krónika, Közli: a Történelmi Tár,  1880.  évi 
  4. füzete)

Vélhetőleg meteorit-zápor emléke,  bár  a  megőlt állatok száma valószínűleg
túlzott. Rendkívüli jégeső sem zárható ki.

Brassó, 1595. október 3.
 "Ismét ez év októberében a Nap elsötétedett és néhány órára megállott."
  (Nösser Simon brassói polgár naplója)

Az 1595. október 3-i részleges  napfogyatkozás  nem  volt  feltűnő jelenség, 
mégis ijedelmet keltett. A rövid jegyzet jó példája annak, hogyan alakult ki
a "Nap megállításának" csodájáról szóló legenda.

Nagyszeben, 1596. július 20.
 "Éjféltájban   egy   üstökös  látszott,  az  eljövendő   irtóztató   csaták 
  előhírnöke."
  (Miles Mátyás: Erdélyi öldöklő angyal..., Német nyelvű)

Brassó, 1596. július 25.
 "Egy üstökös állt a magyar templom fölött, 8 vagy 9 napon által."
  (Czauczk Simon feljegyzése, Album Oltardinum...)

Az 1596.  évi  üstököst  Tycho Brahe  és  Michael Moestlin - Kepler tanára -
fedezte fel, július 11-én. Az "irtózatos  háború"  kifejezés  a tizenöt éves 
háborúra (1591-1606) és Bocskai harcaira vonatkozik.

Brassó, 1599. április 4.
 "Április 4-ik napján,  este  tíz  óra  tájban, nagy suhogással tűz esett az 
  égből."
  (Weiss Mihály feljegyzése Trautschnefels E.:  Album Oltardinumából.  Német
  nyelvű)

A megfigyelés  kétségtelenül  egy  fényes  meteorra,  úgynevezett  tűzgömbre
vonatkozik. Figyelemre méltó, hogy az egykori megfigyelő  semmiféle  babonás
hiedelmet sem fűz a jelenséghez!

Erdély, 1618. november 30.
 "30. novembris napkelte felől egy nagy  rettenetes üstököscsillag  jő  fel,
  melynek  nagy  voltán  és  üstökének  széles hosszú voltán ez egész  világ 
  csodálkozék vala, hogy az isten ez világot  meg akarja söpreni, mivel mint
  egy széles és hosszú szérü söprő az üstöke olyan  vala.  Egy  néhány napig 
  tart vala, aztán elenyészik."
  (Szepsi Laczkó Máté krónikája. Mikó I.: Erdélyi Történelmi Adatok, 
  III. köt.)

Az 1618. év második üstökösét az egész világon sokan  megfigyelték. November
7-én észlelték először, és a következő  év februárjáig  követték  nyomon. Ez 
volt az első távcsövön át is megfigyelt üstökös.

Segesvár, 1618. december 5.
 "December  5-én  2  órakor  nappal  egy  új  csillag,  hosszú  csóvával  és 
  fürtökkel, egy  nagy  udvarral  egészen tüzesnek látszott, egyes darabjait
  Nagyszeben felé lövellte. Magyarázatát az eljövendő idők mutatják meg."
  (Krauss György krónikája, Segesvár)

A szétrobbanó  nappali  tűzgömb nemcsak  maradandó  benyomást  kelthetett  a 
szemlélőkben, de babonás riadalmat is kiváltott.

Erdély, 1620. december 9.
"A  Hold  teljesen  elveszté fényét este nyolc óra előtt, úgy annyira, hogy
  délután  négy  órától  tartott nyolc óráig, és egy óráig volt teljességgel 
  elborítva az Hold, hogy teljességgel semmi fénye nem volt."
  (Segesvári Bálint krónikája. Mikó. I.: Erdélyi történelmi Adatok, IV. köt.
  187. old.)

A  rendkívül  sötét  árnyékú  teljes  holdfogyatkozás   jó  megfigyelése.  A 
teljesség,  amikor  a  Hold  egészen  elmerül  a  Föld  árnyékában,  valóban 
valamivel több mint egy órán át tartott. Rendkívülivé tette a  fogyatkozást,
hogy a Hold teljesen eltűnt az árnyékban.

Erdély, 1628. január 20.
 "Január 20-án  8 órától  12 óráig  nagy holdfogyatkozás volt. Borzalom volt
  nézni. Mi lesz ebből, azt az idő fogja  megmutatni.  Adja isten, hogy csak 
  jó legyen."
  (Forgáts Mihály naptári bejegyzései.  Közli:  Moesz G., Természettudományi
  Közlöny, 1911. 437. old.)

A  teljes  holdfogyatkozás  időpontjának  közlése  (este  20 órától éjfélig) 
helyes. A tényleges észlelés mellé azonban a  feljegyző  a  korának  szokása 
szerint babonás hiedelmet fűz.

Segesvár, 1643. február 24.
 "Szent Mátyás Napján (febr. 24) három különös csillag együttállása látszott
  és még fél hónapon át látható volt, és a sok  nyugtalan  fejedelemségeknek 
  nem kevés jelét mutatták."
  (Krauss György segesvári krónikája. Német nyelvű)

1643. február 27-e és március 2-a között a hajnali égen a  Vénusz, a Jupiter
és a Szaturnusz bolygó egymáshoz igen közel látszott,  a  rövid  időn  belül 
ismétlődő  hármas  együttállás  a  kor  csillagjósainak   képzeletét  erősen 
megmozgatta.  A  "nyugtalan fejedelemségek"  említése  utalás  a harmincéves
háborúra (1618-48).

Lőcse, 1644 március 24-29.
 "Ezen időtájt estefelé két új csillagot láthattunk felkelni."
  (Hain Gáspár: Szepességi avagy Lőcsei krónika)

A Vénusz, mint esti csillag és  a  Mars  bolygó  március  közepén  látszólag 
egymás mellett állt, legkisebb távolságuk 25-én volt.

Lőcse, 1652. december 19.
 "December 19-én az égbolton a Bika szeménél, vagyis a Plejádoknál, az Orion
  felé egy tüzes jegy volt, akár egy üstökös, de halványabbnak tűnt és ugyan
  ezen hó 30-ig látszott."
  (Hain Gáspár: Szepességi avagy Lőcsei krónika. Német nyelvű)

Az üstököst nem sokkal előbb,  december 16-án fedezte fel a danzigi Johannes
Hevelius. A  szepességi  polgárok  ettől  függetlenül  vették  észre  a  nem 
túlságosan fényes üstököst, amelynek leírása szép példája a tudományosan  is
hasznos, elfogultságtól mentes laikus észlelésnek.

Nagyszombat, 1661. február 3-11.
 "A mondott 1661. esztendő februárjának 3. napján,  hajnali  4  órakor (...)
  itt Nagyszombatban új üstökös  láttatott világítani  a  Sas  és  a  Delfin 
  csillagképeken  túl,  a  napéjegyenlőségtől  keletre   eső   tájon,  amely
  kezdetben   dárda   avagy    lándzsa   formájában  világolva  látszott  és 
  megfigyeltetett;  amely  14 napon  át tartott... én itt február 17. napján
  egy hosszú, két domború (lencséjű) csillagnéző  csövön át utoljára fehérlő
  fényként láttam a maradványait."
  (Misch János: Asztrológiai jóslat a marsi-saturnusi üstökösről... 
  Nagyszombat, 1661. Latin szöveg)

A nevezetes  üstököst  Hevelius  danzigi  csillagász  is  február 3-án látta 
először.  Misch Jánosnak,  a nagyszombati egyetem német származású tanárának
feljegyzése az első hiteles magyarországi távcsöves üstökös észlelés.

Fogaras, 1665. április 9.
 "Ismét új üstökös csillag láttatott az égen, és rettenetes nagy csoda, hogy
  öt holnapok alatt három látszott már."
  (Apafi Mihály erdélyi fejedelem naplójából.  Közli: Erdélyi Múzeum, 1900., 
  9. old.)

Hevelius  danzigi  csillagász   1665.  március  27-én  észlelte  először  az
üstököst, amely  április  elején  látszott a legfényesebbnek. Előzőleg 1664.
november  17-én  az  ugyancsak Hevelius által megfigyelt üstököst látták, ez 
először hajnalban,  a  következő  év  elején  este  bukkant  fel,  ezért két 
égitestnek hitték.

Lőcse, 1668. június 7.
 "Június 7-én  délután 2 órakor egy hatalmas féreg suhant el a város felett,
  éppen az én házam előtt,  mindent  beragyogva.  Jelentését  az  idők  majd 
  megmagyarázzák."
  (Hain Gáspár: Szepességi avagy Lőcsei krónika.)

A korabeli  hasonló  leírások  alapján  a "féreg" egy igen fényes, nappal is 
feltűnést keltő tűzgömb lehetett. A "tüzes féreg" a  magyarországi népmondák
"tüzes sárkány"-ának német  egfelelője,  valószínűleg  a  ragyogó  tűzgömbök 
látványából ered.

Sopron, 1669. november 21.
 "November 21-én este 6 és 7 óra között, szerdán, tűz hullott az  égből,  és
  utána, félnyolckor kétszer villámlott."
  (Payr György és Mihály krónikája)

A naplóírók itt alaptalanul összekapcsolták a tűzgömb  fellángolását a késői
zivatar villámaival.

Sopron, 1682. augusztus 25-31.
 "Ismét ezen  82.  esztendőben,  augusztus 25-én az égen egy üstökös csillag
  jelent meg; amely a Nap kelte előtt egy órával kelt fel, egy csóvát küldve
  maga előtt, mint egy pózna. Ezután  augusztus 29-én láttatott ismét, a Nap
  lenyugvása után, három óra múltán áldozott  le, csóvája, amelyet maga után
  vont, mint egy vesszőnyaláb (...) Augusztus utolsó  napján üstökös mutatta
  magát az égen, de csak  sápadtan  és  fehéren.  Ez  pedig  Morvaország  és
  Szilézia felett állott, fürtszerű kinézése volt."
  (Csányi János soproni polgár  naplója.  Természettudományi  Közlöny, 1889.
  58. old.)

A nevezetes Halley féle  üstökösnek  ezt  a  "látogatását"  világszerte  sok 
helyen  megfigyelték.  Figyelmet  érdemel  a  jegyzet  tárgyilagos,  babonás 
riadalomtól  mentes  hangja.  Az  üstökösnek  ez  a feltűnése adott alkalmat 
Edmund Halley angol csillagásznak,  hogy  kimutassa  ezeknek az égitesteknek 
Nap körüli keringését.

Kamocsa, 1705. május 13.
 "... először  éjjfél  tájban  egy  kevés  ideig oly világosság volt, mintha 
  hirtelen megvirradt volna, és az égre tekintve: mint  annyi  égő szövétnek 
  égése világolt  volna  az  égen.  Ez  tűzszikráknak  szapora  lehullásával
  elmúlván,  nagy  lövöldözések  vagy  ahhoz  hasonló  tónusok hallattak egy 
  útforma fehér felhőből az égen  ugyanannyira,  hogy  sokan  közülünk  lóra
  akartak  kapdosni...  Történe  pedig  ezen  dolog  a táborunk felett, és a
  zúdulás általment nagy ropogással a Dunán, azután megszűnt."
  (Réthey György kuruc  ezredes  levele  Bercsényi  Miklóshoz.  Közli: Thaly
  Kálmán)

Rendkívül szemléletes leírás  egy  nagy  tűzgömbnek,  amely  szétrobbant  és 
nyomában meteorcsóva maradt. A meteorit lehullásáról nincsen adatunk.

Erdély, 1765. október 11-12.
 "Ismét 11-a  éjszaka  láttatott napkelet  felől egy nagy fényes futócsillag
  sebesen és olyan fényességgel futamodni napnyugat felé,  mintha  villámlás
  lett volna, de amint  elfutott,  az  fényes  csillag, a nyoma hosszára oly
  fényes maradott mint a tűz, s jó darabig oly fényesen állván azon  csillag
  útja  lett  végre  egysemicirculus (félkörív),  mint  a  félhold, s  végre
  elenyészett.  -  Méltó  a  megfontolásra,  hogy  11-a  és 12-a  éjszaka  a 
  csillagok számtalan sokasága széjjel futottak az égen,  néha  összementek,
  néha sebesen  sokan  elfutottak, félő,  hogy valami jövendőbeli gonoszt ne
  jelentsenek."
  (Cserei György "Diárium"-a Történelmi Lapok, 1874. 26. szám)

A  feljegyzés  első része egy nagy tűzgömb és az azt követő meteorcsóva szép 
leírása.  A  második  rész  az  októberi  nagy  hullócsillag raj feltűnésére 
vonatkozik,  ezt  a  rajt  októberi   Draconidák  elnevezéssel  ismerjük,  a 
Giacobini-Zinner üstökösből származnak.

Barcaság, 1765. november
 "Novemberben  három  egymást  követő  reggelen,  napfelkelte  előtt, északi 
  irányban szokatlan fény volt  látható. Ez a fény egy körben összehúzódott, 
  melyből csillagsziporkákhoz  hasonló fények hullottak  alá,  és  a  földet 
  megvilágították."
  (Teutsch, J.:   Barcasági  különleges   jelenségek...,  Természettudományi 
  Közlöny, 1911. 437. old.)

Valószínűleg két különálló tünemény: északifény jelenség és  hullócsillagraj
véletlen egyidejű fellépéséről lehetett szó.

             (Forrás: Az Élet és Tudomány Kalendáriuma 1984.)

                                                           Ifj. Bartha Lajos

Google
 
Web iqdepo.hu
    © Copyright 1996-2017
    iqdepo / intelligence quotient designing power - digitális kultúrmisszió 1996 óta
    All rights reserved. Minden jog fenntartva. | xhtml, css, 508
internetes partnerünk:
Netmester
netmester a holnaptervező